Már jóval a cégeladás előtt érdemes cégünk értékét megismerni!

Amennyiben a tulajdonos a jövőben a vállalkozását szeretné vagyonra váltani, érdemes megismernie, melyek azok az „értéknövelők", amelyek jótékonyan hatnak a cége értékére, és a jövőbeni vevő hajlandó lesz érte magasabb vételárat fizetni. Így a vállalkozás építése közben, már jóval a cégeladás előtt érdemes megismerni a cégértéket, hogy lássa minden a jó irányba, azaz a magasabb tulajdonosi vagyon irányába halad.

Van, akinél cégépítés közben sem, és cégeladás előtt sem jelentkezik a cégérték szakszerű megértése iránti igény, így akár sok pénz is maradhat az asztalon.

Megtörtént eset az alábbi bejegyzésben:

Van, aki egy csomó pénzt hagy az asztalon

Az eladóknak fontos látni, hogy a vevők sok esetben több vonzó ajánlat közül választhatnak a piacon, és rendszerint azt választják, amelyikhez átláthatóbb, érthetőbb és reálisabb feltételekkel juthatnak hozzá. Tehát leginkább az eladó érdeke, hogy megismerje a reális piaci helyzetet, cégének valós értékét, hogy vonzó ajánlati árat és eladási feltételeket tudjon kialakítani a vállalkozásával kapcsolatban.

Néhány fontosabb kérdéskör, amellyel érdemes tisztában lenni:

- Az árbevétel és annak összetétele

- Az eredménytermelő képesség és annak mértéke

- Bérköltségek és tulajdonosi kompenzáció

- A költségcsoportok árbevétel arányos mértéke

- Ami nem kimutatható, az nincs

- A idegen tőkéből finanszírozás nagyságrendje

- Az ingatlan maradjon bent vagy vegyük ki a vállalkozásból?

- És még számos kérdéskör...

Figyeljünk arra, hogy cégértékeléssel csak tapasztalt és hiteles szakértőt bízzunk meg!

Mit tegyünk, ha vételi ajánlatot kapunk cégünkre?

Cégértékelési és cégeladási beszélgetéseim során többször hallom, hogy a legtöbb vállalkozás fennállása óta valamikor már kapott vételi ajánlatot. A beszélgetések alkalmával számomra nem az volt a meglepő, hogy kaptak ajánlatot, hanem az, ahogy a tulajdonosok reagáltak rá. Szinte kivétel nélkül az volt a válaszuk, hogy nem foglalkoztak a vevő megkeresésével és ajánlatával komolyan. Volt, aki még találkozásra sem méltatta a potenciális vevőt. Legtöbben - elmondásuk alapján - azóta megbánták az elzárkózást.

Szerintem az elzárkózás komoly hiba, de nem lehet az eladókra neheztelni miatta. Hazánkban a vállalkozás eladásnak nincs meg az a több generációt átívelő tudásbázisa, mint nyugaton, ahol a fiú megkérdezheti az apját, hogy ő ezt hogyan csinálta. Pár szakértő publikál csak a piacon, és általában kevés nyitott fülre találnak. Pedig tőlünk nyugatabbra a bevált módszerek mind cégértékelés mind cégeladás terén rendelkezésre állnak. Érdemes ezeket a tapasztalatokat megérteni és adaptálni, hiszen pont azokból tudjuk meg, hogy milyen hibákat is el lehet követni. Hajdanán sokat érő vállalkozások értéktelenedtek el anélkül, hogy a tulajdonosok vagyonukat valaha is realizálták volna belőle.

Több az eladó cég a piacon, mint a vevő. Így egy hiteles(!) potenciális vevő megszólításával, esetleg ajánlatával mindenképpen érdemes komolyan foglalkozni, hiszen mindig van olyan ajánlat, amit nem érdemes elszalasztani.

Ha nincs ideje, vagy bizonytalan a cégértékben, vegyen igénybe cégeladási szakértői segítséget. A cégeladásban képzett szakemberek leveszik a cégeladással járó időigényes és szakmailag is összetett terhet a megbízó válláról, - így ő az alaptevékenységre tud fókuszálni - ennek révén jobb működési és pénzügyi állapotban tudja a cégét eladni, tovább maximalizálva saját tulajdonosi értékét. Továbbá a szakértők teljes titoktartással dolgoznak, hiszen a cégeladás kifejezetten információ-érzékeny folyamat, ahol, ha a tulajdonosok saját maguk viszik piacra cégüket, könnyen elkövethetik a következő hibákat:

- A cég eladásának híre kijut a piacra, mely ...

- Bizonytalanságot kelt a vállalkozás jövőjét illetően

- Zavar alakul ki a vállalkozás alkalmazottai között - elvándorlás veszély

- Beszállítók elbizonytalanodnak

- Vevők esetleges elpártolása - forgalomkiesés

- Az eladó cég tulajdonosai kiszolgáltatottá válnak a cégvásárlásban rutinosabb potenciális vevőkkel szemben.

- Az eladói és vevői - sok esetben érzelmi kötödésből adódó - érdekellentétek a tranzakció meghiúsulásához vezetnek.

Tehát, ha kapunk egy vételi ajánlatot, érdemes megkérdezni egy tapasztalt cégadásvétellel foglalkozó tanácsadót, hogy mit gondol az ajánlat értékéről, feltételeiről és időzítéséről. Ez az objektív szakértői tudás kis befektetéssel jár, de sokat hozhat a konyhára.

Tőkéstárs bevonása nehéz időkre és az új lendülethez...

A napokban személyesen találkoztam egy 500 millió Ft-os forgalmat elért kereskedelmi vállalkozás 100%-os tulajdonosával, aki kemény munkával kizárólag a saját erejéből, tehetségéből és forrásából jutott el oda, ahol most tart. A tulajdonos elmondta, hogy az elmúlt években konzisztensen 10-20%-al növelni tudta az árbevételét, és folyamatosan fejlesztette a vállalkozását. Többek között teljesen kicserélte a gépjárműparkot, és bővítette a menedzsment illetve a munkatársak számát.

Sajnos a tavalyi év második fele illetve az idei év 30%-os kereslet visszaesést hozott a vállalkozás piacán, amelynek következtében a vállalkozás árbevételéből már nem lehetett eredményesen kitermelni a tetemes lízing díjakat illetve a megnövekedett munkatársi létszám fix bérterheit. A tulajdonos sajnálkozva ismerte el, hogy ő nem elég kemény ahhoz, hogy az évek óta vele dolgozó lojális munkatársaknál - akik legtöbb esetben családfenntartók - bért csökkentsen, vagy ne adj Isten elbocsásson. A vállalkozás cash-flow helyzete egyre reménytelenebb, az egyébként is szűkös tartalékok vészesen fogynak, mivel a cég költségei hónapról -hónapra meghaladják az árbevétel szintjeit.

El tudom adni a céget ebben a helyzetben? - kérdezte a tulajdonos.

„Segíteni tudunk" feleltem, de nem garantálom - főleg a vállalkozásnak ebben az állapotában -, hogy a potenciális vevők számára elég vonzó lesz. A vevők a stabil eredménytermelő képességért fizetnek általában, olyan befektetést ők sem akarnak, amely csak a pénzt viszi. Így a javaslatom az volt, hogy a vállalkozást először rendbe kell hozni. Elsődlegesen a cégnek nem lehet negatív a cash-flowja, azaz minden hónapban eredményt kell elérnie tehát több árbevételt, mint költséget. Ennek érdekében sajnos hozzá kell nyúlni azokhoz a főbb költségcsoportokhoz, amelyeknek az árbevétel-arányos szintje magasabb az „egészségesnél". Az ő esetében ez a bérköltségeket érintette leginkább. Tudom, hogy sajnos ez konfliktusokkal fog járni, de minél hamarabb túlesünk rajta, annál jobb. A munkaerő-kihasználtságot a lehető leghatékonyabban kell megszervezni, sajnos ez csökkenő keresletnél még inkább igaz. A kérdés, amivel a tulajdonosnak szembe kell nézni: vagy ők vagy én! Sajnos a bérköltség-csökkentés elodázása oda vezethet, hogy ők is és én is. Hiszen tudjuk, ha nem lépünk időben, a vége a felszámolás, amit mindenképpen el kell kerülni.

Ha a tulajdonos továbbra is a cégeladásban gondolkodik, akkor érdemes a vállalkozást jó formába hoznia a következő években, és egy folyamatosan növekvő eredményszint mellett bemutatni a potenciális vevőjelölteknek.

Hogy miként juthat el odáig? A fenti példánál maradva, azt tanácsoltam a vállalkozás tulajdonosának, hogy vonjon be tőkéstársat a cégbe. A tőkeemelés révén a cégbe áramló „vérfrissítés" stabilizálhatja a cash-flow problémákat, és a tőkéstárs üzleti tudásával, tapasztalatával illetve kapcsolatrendszerével kiegészülve elindulhat a költségracionalizálások végrehajtása és a vállalkozás pozitív cash-flow és eredménytermelő képességének elérése.

Milyen az legideálisabb tőkéstárs? 
Nem könnyű erre válaszolni, mint ahogy arra sem, hogy Ki a világ legszebb nője? Hát kinek ki.

Az viszont biztos, hogy a tőkéstárs legyen hiteles - azaz, aki már épített fel sikeres cégeket -, ne csak tőkét hozzon be, hanem szaktudást és tapasztalatot is.

Ki tudja visszafizetni a hitelét általában?

- aki elég jó termékeket árul, és szolgáltatásokat nyújt ahhoz, hogy legyen megfelelő bevétele, amelyből majd a hitelt vissza tudja fizetni.

- aki egy megfelelő kereslettel rendelkező piacon kívánja termékeit és szolgáltatásait részben hitelből finanszírozva sikerre vinni.

- aki nem egy álomra támaszkodva, „termék rövidlátásban" szenvedve bizonygatja, hogy „majd mennyire jó és sikeres lesz" az ő terméke.

- aki a tényleges üzleti tervvel alátámasztott növekedéshez veszi igénybe a hitelt.

- aki a hitelt valós értékteremtésre fordítja, nem pedig spekulatívan bizniszelni akar vele „minél tágabban vett értelemben".

- aki nem cash flow problémáit akarja elodázni vele.

- aki racionálisan - megfelelő felelősséggel és tudással - tud tekinteni a hitelére, a hitel nyújtójára, sőt önmagára a hitel felvevőjére is.