Fizessünk adót ésszerűen – a legális minimumon

A vállalkozásoknak kell adót fizetniük, - ez természetes - az állammal való megállapodás része. Az államnak cserébe biztosítani kell többek között, a versenyképes működéshez az infrastruktúrát. A tőke oda megy, és ott fizet adót, ahol többet kap cserébe az államtól vagy/és kevesebbet vesznek el tőle, mindezt kockázatai minimalizálása mellett.  Az okos államok nem vágják le az arany tojást tojó vállalkozóikat, sőt ösztönzik őket a termelésre egy kiszámíthatóbb hátteret és tervezhetőséget biztosítva számukra. Az államok is versengenek egymással, csak ezt sok esetben az állami gépezetben dolgozók nem ismerik fel. A racionális vállalkozások érdekeiknek megfelelően, mindig törekedni fognak az adófizetési kötelezettség legális minimumának befizetésére. Az állam sajnos az erőforrásainak nagyobb részét rendszerint ezen ésszerű vállalkozói törekvés vizsgálatára aprózza el, holott ha ezt az adófizető és értékteremtő vállalkozók bázisának bővítésére és ösztönzésére fordítaná, lényegesen gazdagabbá tehetné az állami kincstárat, és persze az oda befizetőket is.
feltöltve: Honfi Gábor (2010-02-13 16:24:47)

A jó és megvalósított ötletek viszik előre a vállalkozásokat

Ön méri ezeket?

Az elmúlt évben munkavállalói mennyi később megvalósított ötlettel álltak elő? Érdemes ezeket számszerűsíteni, és más vállalkozás tulajdonos eredményeivel és tapasztalataival összehasonlítani.

feltöltve: Honfi Gábor (2010-02-05 15:59:10)

Vezetői szerepkörök

A vállalkozás különböző életciklusainak a menedzselése más és más vezetői képesség dominanciáját igényli. Ezt cégtulajdonosként úgy tudjuk kezelni, hogy ezeket a ciklusokat azonosítjuk, a szükséges képességeket felismerjük és tudatosan változtatunk a vezetési stílusunkon (ha képesek vagyunk rá). Azonban érdemesebb csapatban gondolkodni, és a szükséges képességeket az adott ciklusokban bevonni a szervezetbe. Ezt sok cégvezető nem ismeri fel, ezért egy ponton megáll a vállalkozás a fejlődésben.

A vállalkozás fejlődése az alábbi szerepkörök változó arányú jelenlétét kívánja meg a szervezetben úgy, hogy az arányok az adott életciklus fejlődését a legoptimálisabban támogassák.

• termelő
• adminisztrátor
• vállalkozó
• integrátor

Adizes (1979)

A fenti gondolat hozzájárul ahhoz, hogy időben felismerjük a változások szükségességét. Ezáltal lehetőségünk lesz arra, hogy átgondoljuk milyen változtatásokat kell megtennünk - a fejlődési folyamat, azaz az életciklusok közötti átmenetek -, legeredményesebb levezényléséhez. 
feltöltve: Honfi Gábor (2010-01-27 22:14:31)

A munka becsülete

Sajnos a legtöbb munkahelyen manapság nem látni, hogy a munkának becsülete lenne. Ez két irányú, egyrészt a munkavállaló sem becsüli eléggé a munkáját, másrészt a munkaadók sem becsülik meg sok esetben a munkavállalóikat. Pedig a gyarapodáshoz, a jobbá váláshoz, az erősebb gazdasághoz, jó lenne, ha a munkának mindkét részről több becsülete lenne.

Egyik sikeres cégtulajdonos barátom, ha sikere titkáról kérdezik, mindig viccesen megjegyzi, hogy könnyű neki, mert mindig sikerült motivált munkatársakat találnia.

Lehet, hogy a motiváltságon ennyi múlna? A siker vagy éppen a kudarc? Hiszen, aki motivált, az lelkes, törődik önmagával és a környezetével, jobban érez önmaga és mások iránt, törekszik a magasabb célok és minőség elérésére, élvezi, amit a munkájával létrehoz, képzi magát, és büszke a szaktudására, megtalálja az örömét a munkában, és élvezi azt a függetlenséget, amit a jól végzett munka hoz.

Az a munkaadó, aki dicséri a motivált munkavállalóit, nem csak lelkesebbé teszi őket, de elégedettséget és kiegyensúlyozottságot is hoz az életükbe. Ez egy önmagát erősítő folyamat. Nyerő – nyerő játszma.
feltöltve: Honfi Gábor (2010-01-20 08:53:29)

Ha sikerült a befektető érdeklődését felkelteni…

Befektetője válogatja, hogy ki hogyan megy tovább a tárgyalási folyamatban.

• Van, aki azonnal személyes találkozót kezdeményez.
• Van, aki még több írásos információt kér.

Amennyiben személyesen találkozunk a befektetővel, akkor figyeljünk arra, hogy ne akarjunk mindent egyszerre elmondani. Készüljünk egy letisztult, átgondolt prezentációval. Lehetőleg sok vizuális elemmel, hiszen mint tudjuk egy kép ezer szó. Ugyanakkor szóból ért az ember, ezért a tartalom legyen lényegre törő és releváns. (Ha sok múlik a tárgyaláson, akkor a felkészülésre, mindenképpen érdemes szakértői segítséget bevonni.)

Az a befektető, aki rögtön személyesen szeretne találkozni velünk, valószínűleg még érzékenyebb a „humán faktor” iránt, így befektetési döntésének nagy részét a személyes találkozáson fel (vagy fel nem) épült bizalom fogja megadni. Ne feledjük, a döntések szinte kizárólag érzelmi alapon születnek (kb. fele arányban a személybe vetett bizalom, fele arányban a befektetési lehetőség attraktivitása).

Amennyiben írásban kér még több információt a befektető, akkor figyeljünk arra, hogy ez még mindig nem az a pont, ahol mindent ki kell adnunk. A legjobb, ha visszakérdezünk, hogy milyen információkra a leginkább kíváncsi a befektető, és ezek köré építjük fel a bemutatkozó anyagot. Amennyiben nem kapunk iránymutatást, akkor érdemes az alábbi területeket röviden és lényegre törően bemutatni:

1. A vállalkozás (üzleti ötlet stb.) rövid bemutatása
2. Az üzleti modell bemutatása
3. A termék/szolgáltatás bemutatása
4. Mi a termék/szolgáltatás versenyképes előnye?
5. Marketing és értékesítési terv bemutatása
6. Hogyan építjük fel a csatornákat a vevőkhöz?
7. Hogyan juttatjuk el a terméket/szolgáltatást a vevőkhöz?
8. Kik és hogyan működtetik a vállalkozást?
9. Működési terv
10. Hogyan kerül finanszírozásra a vállalkozás?
11. Pénzügyi terv
12. Miért jó ide befektetni? Mi a befektető várható befektetés arányos megtérülése?

Természetéből adódóan a tőke szűkös jószág, hazánkban ez még inkább igaz, sajnos ez részben történelmi örökség is. Így jó eséllyel csak a felkészült és képzett vállalkozók fognak hosszú távon tőkéhez jutni, az egyre élesedő piaci versenyben. Tiszta szívből kívánom, hogy tartozzon Ön is közéjük! 

feltöltve: Honfi Gábor (2010-01-12 12:51:48)

Tőkét vonna be cégébe? Hogyan szólítja meg a befektetőket?

Ha a liftbe beszáll egy potenciális befektetővel, kb. harminc másodperce van, hogy felkeltse az érdeklődését. Ön mit mondana?

A példa közel sem túlzó. Lehet, hogy nem a liftben lesz alkalma megszólítani a befektetőt, viszont 30 másodpercnél több ideje akár írásban sem lesz rá. Ez 10-12 mondat, azaz fél oldal. Nem több. Ez alapján fogja eldönteni a befektető, hogy tovább érdeklődjön-e.

Az elmúlt évek során számtalan befektetési ajánlatot kaptam, mind saját befektetésre, mind közvetítésre. Az ajánlatok - nem túlzok - szinte mindegyike elkövette azt a hibát, hogy a befektetési ajánlatát „rázúdította" a befektetőre. Vagyis jól ki kellett hámozni 50 -80 oldalból a lényeget.

Ezzel a megközelítéssel két gond is van. Nem szerencsés minden információt első körben átküldeni a befektetőnek. Egy plasztikus példával élve, táncba is úgy érdemes Katát vinni, hogy először szemkontaktus, aztán ha van mosoly, felkérjük táncolni, aztán... szóval először az érdeklődés, aztán a tánc. A másik gond: nem illik a befektetőt a találkozás örömére rögtön jól megdolgoztatni. 50-80 oldalt végigböngészni tortúra. A válasz borítékolható. Elutasítás. Mármint a végigböngészésre, pedig lehet, hogy a befektetési ajánlat nem is volt rossz.

Javaslatok a 30 másodpercre, vagy a fél oldalhoz:

• az üzleti modellt (lehetőséget) röviden mutassa be, legyen átlátható és érthető
• azt az üzleti modellt, amelyet nem lehet 2-3 mondatban megérteni, azt valószínűleg 20-30 oldalban sem
• derüljön ki, hogy akik működtetik a céget jó szakemberek és becsületesek
• essen szó a befektetés arányos megtérülésről
• továbbá a kedvező hosszú távú kilátásokról
• és természetesen a vonzó árszinten való „beszállás" lehetőségéről

Ne feledje, számos befektetőt meg kell szólítani ahhoz, hogy valakinek az ajánlat pont „bejöjjön". Az elutasítást ne értelmezze kudarcként. Felesleges azzal a befektetővel továbbmenni, ahol nincs meg a kezdeti élénk érdeklődés. Ezzel időt és energiát takarít meg a befektetőnek, de legfőképpen saját magának.

 

 

 

feltöltve: Honfi Gábor (2010-01-06 13:17:55)

Az üzleti élet talán öt legveszélyesebb szava

Warren Buffett a vállalatait irányító 44 csúcsvezetőnek írt egy levelet, amelyet a következő szavakkal kezdett: Az üzleti élet talán öt legveszélyesebb szava: „Mindenki más is így csinálja."

 

Warren Buffettnak elhisszük. A legtöbb menedzsment és cég rossz teljesítményéért és esetlegesen bukásáért ez a hozzáállás valóban nem kis mértékben felelős. Ha tudjuk, kerüljük el. Csináljuk úgy, ahogy jónak és racionálisnak gondoljuk. Csináljuk jobban a többieknél, csináljuk másképp. Saját stílusban. Persze így sem lesz könnyű, de talán több örömünket leljük benne. Az üzleti élet sokszor olyan, mint a boksz, vagyis a győztest is nagyon megverik. Viszont a győztesnek megvan az a képessége, hogy mindig talpra tud állni, ami a legtöbb esetben már elég lehet. Ha sikerült felállni - nincs mese, sikerülni fog -, csináljuk másképp, ezúttal bölcsebben. Még több tudást bevonva.

feltöltve: Honfi Gábor (2009-12-20 19:59:35)

Vállalkozást vesz? Nézzen bele az üzleti tervekbe is...

Mielőtt megvenne egy vállalkozást, érdemes belenézni az üzleti tervekbe. Évekre visszamenőleg is.  Milyen üzleti tervekkel és milyen minőségű tervezéssel vágott neki a cég az előző éveknek? Hogyan teljesültek ezek a tervek? Mit tett a cégvezetés, hogy megvalósítsa a terveket? Küzdött vagy hamar feladta? Vontak be tanácsadót - tudást - a tervezési folyamatba? Hogyan változott a cég vezetőségének gondolkodása az évek alatt? Mennyire tudtak megújulni? Az fejlesztések és új beruházások, mennyire hozták a várt eredményeket?
 
Ha nem volt üzleti tervezés a cégben, miért nem? Ebben az esetben mire alapozza az eladó a következő év(ek) növekedési terveit?

feltöltve: Honfi Gábor (2009-12-03 15:43:54)

Franchise-ban gondolkodik?

Franchise üzleti modellben gondolkozik? Belevágna? Nem árt, előtte Real Man blogjába beleolvasnia. Szerintem.

 

2009.09.08. 10:14 Real Man

 

A tíz legfontosabb pénzügyi kérdés
Mielőtt franchise-t vesz át

 

Szerző: Jeff Elgin
(2008.07.01.)

 

Szeretné tudni, mennyi pénz kell a franchise-ba való beszálláshoz, hogy honnan szerezzen tőkét, és mennyi idő múlva számíthat nyereségre? Nos, szakértőnk az alábbi válaszokat kínálja.
Százféle oka lehet annak, hogy az ember úgy dönt: beszáll az üzleti életbe, és franchise-t vásárol - és a százféle ok mögött ezernyi megfontolás húzódhat. De mindazok, akik elszánják magukat erre a lépésre, rendszerint ugyanazt a célt tartják szem előtt: a nyereséget. Ha ön is azt fontolgatja, hogy belép egy franchise-láncba, tisztáznia kell jó néhány fontos kérdést, csupa olyat, amely pénzügyi természetű. Íme, a tíz legfontosabb - legalábbis, amelyeket mi annak tartunk.

 

1 A végösszeg
Mennyi a beruházás teljes összege? Ez kulcskérdés, hiszen a franchise-ajánlatok gyakran olyan megfogalmazásban tálalják ezt az információt, amely a legkülönfélébb válaszokra ad lehetőséget. Ha ön kíván franchise-t átadni, mégpedig olyat, amely a helyi piacon végzett kutatásairól is számot ad, bizonyosodjék meg róla, hogy kellőképpen leszűkített és a lehetőségekhez mérten pontos válaszokat kapott. Ha vannak is kétségei a start előtt, ne feledjen el meggyőződni róla, hogy helyes oldalról próbál nyeregbe pattanni.

 

2 A tartalék
Ha már belevágott, vajon milyen mértékben kell forgatnia a tartalék tőkét avégett, hogy fedezze a veszteségeket, míg el nem éri a fordulópontot, ahonnan aztán megindul a készpénzáramlás?
Az első nap reggelén, amikor beindítja a boltot, még nincs a láthatáron sem ügyfél, sem jövedelem, kiadásai viszont máris akadnak. Amíg bevételei el nem érik kiadásai szintjét, újra meg újra készpénzinjekcióval kell életet fecskendeznie az üzletbe, hogy számláit ki tudja egyenlíteni. Tartalékoljon tehát elegendő pénzt erre az esetre, és ha kételyei támadnak, legyen optimista. Még soha senki nem került bajba amiatt, hogy az új üzlet kezdetén túl sok aprót tartott a malacperselyben.

 

3 Cash flow
Mennyi plusz készpénzre van szüksége ahhoz, hogy fedezni tudja a napi kiadásokat, miközben a franchise beindításán fáradozik? Ez a legkényesebb kérdések egyike, amellyel a kezdő franchise-tulajdonosok legtöbbje még szembenézni sem mer. Miután megvásárolta a franchise-t, időbe telik, amíg a gépezet beindul, majd újabb időbe, amíg a profit szintje eléri a napi kiadások szintjét. Két okból is körültekintően kell megtervezni napi kiadásait: először azért, hogy jó előre ki tudja számolni megélhetésének havi összegét, másodszor meg azért, hogy biztos legyen benne, van-e elegendő készpénze, amely - a beruházásra szánt összegeken felül - napi megélhetését is fedezi ebben az időszakban. Tartalékoljon erre a célra jóval a valós összegen felül: így éjszakánként nyugodtan hajthatja álomra a fejét.

 

4 Nyereség
Mennyi időbe telik, amíg az új franchise eléri azt a pontot, ahonnan nyereséget termel? Ez ugyancsak a legalapvetőbb pénzügyi kérdések egyike, amelyre válaszolnia kell. Nem túl nagy élvezet újabb és újabb összegeket pumpálni az induló vállalkozásba, hogy fedezze a működés költségeit, de a legtöbb esetben ez sajnos elkerülhetetlen. Az ember többnyire még a tervezett franchise korai szakaszában megtalálja a választ erre a kérdésre. Mindig úgy kalkuláljon, hogy e hosszú szakaszon belül is jókora idő kell, amíg eléri a fordulópontot; ha így tesz, nem rendül meg a biztonságérzete.

 

5 Tartalék készpénz
A beruházás teljes összegének (a tartalékalapot is beleértve) hány százaléka álljon rendelkezésére készpénzben is? A válasz nullától száz százalékig bármi lehet, attól függően, milyen elképzeléseink vannak. Itt nincs jó vagy rossz válasz - csak abban legyen biztos, hogy vannak forrásai, és hogy a készpénzt szükség esetén könnyen elő tudja teremteni.

 

6. Pénzforrások
Miféle standard pénzforrások állnak rendelkezésére? A standard pénzforrások legközönségesebb formája a bankkölcsön. Sok újdonsült franchise-tulajdonos úgy véli, hogy a hitelfolyósítás biztonsága fejében a házára terhelt jelzálog a bankkölcsön elérhető legkényelmesebb és legolcsóbb formája.

 

7. Alternatív források
Miféle alternatív pénzforrások állnak rendelkezésére? A standard pénzforrások mellett mindig ott vannak a tartalékforrások: a személyes megtakarítások, a család és a barátok.

 

8. Jövedelem
Mennyi pénzt hozhat a konyhánkra a koncesszió? Ez a beugró kérdés! Ha egy kicsit is belegondol, a válasz attól függ, mennyi idő telt el az üzlet beindítása óta. Az első év szinte biztos, hogy veszteséggel zárul, de a harmadik év végére a pénznek már szépen kell csordogálnia. Kérdezzen meg akárhány aktív franchise-tulajdonost ebben a tárgyban, mind azt feleli: mire a kritikus harmadik év véget ér, pontosan tudni fogod, öcskös, mennyi bevételre számíthatsz!

 

9. Szintek
Milyen szinteken zajlik az aktív franchise-tulajdonos üzleti tevékenysége? Noha korábban már utaltam rá, hogy ajánlataira egészen eltérő válaszokat kaphat, a kérdés annyira lényeges, hogy nem árt az ismétlés. Ne hagyja abba a vizsgálódást, amíg maradéktalanul meg nem győződött róla, hogy a tevékenységi szintek alsó és felső régióit is tisztán látja. Egy-két válasz nem elég ahhoz, hogy elkötelezze magát - sok-sok kérdésre és válaszra van szüksége.

10. Stabilitás
Üzletileg mennyire stabilak a franchise? A Franchise átadója köteles az ön rendelkezésére bocsátani az alapító okirat hitelesített másolatát. Nyilvánvalóan csak azzal a társasággal érdemes együttműködnünk, amely képes a felszínen maradni, és amelynek bőséges forrás áll rendelkezésére ahhoz, hogy pénzt áramoltasson a fejlesztésbe, és támogassa a tulajdonosokat. Minderről úgy bizonyosodhat meg, ha betekintünk a társaság könyvelésébe. Ha nem értene hozzá, forduljunk a témában járatos szakemberhez!

A fenti kérdések mindegyikét föl kell tennünk, mielőtt él az alkalommal, és pénzt fektet valamely frnachise-ba. Ha a kérdések végére járt, és a válaszokat megfelelőnek találta, pénzügyi természetű aggályainak nagy része úgy elillan, mint a füst. Kezdheti építgetni az új üzletet.

 

Jeff Elgin az Entrepreneur internetes kiadásának franchise-rovatvezetője.
forrás: www.azuzlettars.hu

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-11-22 17:52:22)

Olcsón nem lehet tisztességesen dolgozni

 

A napokban Préda István blogjában olvastam a fenti gondolatot. 
 
A bejegyzésben arról olvashatunk, hogy a tisztességes munkának ára van, és ha valami többe kerül, akkor a magasabb ár mögött jellemzően több is a szolgáltatás. Az olcsó sebésszel operáltató, olcsó építésszel építtető, vagy éppen olcsó autót vásárló kuncsaft pedig könnyen bajba kerülhet. A kóklerek, silány szolgáltatók a mai világban már meglehetősen könnyen kiszűrhetők, hiszen a referenciákat gyorsan lehet ellenőrizni.

Személyes tapasztalataim is a fentieket igazolják. Sőt tovább mennék!

 

1. Az a cég, amelyiknek nincs komoly honlapja és online jelenléte a mai világban, nagy valószínűséggel komolytalan.

2. Az a beszállító/vevő, aki semmilyen formában nem fellelhető a Google-ben - Interneten -, nagy valószínűséggel komolytalan.

3. Azok, akik személyes találkozásra időpontot kérnek, de nem tudnak átküldeni egy igényesen kialakított bemutatkozó anyagot és/vagy a honlapjuk éppen „fejlesztés alatt van", nagy valószínűséggel komolytalanok.

4. Azok, akik ajánlatot kérnek és az ajánlatra két héten belül nem reagálnak, nagy valószínűséggel komolytalanok.

5. Azok, akik a versenytársaknál jóval alacsonyabb ajánlatot tesznek, nagy valószínűséggel komolytalanok.

6. Azok, akik nem rendelkeznek referenciákkal, nagy valószínűséggel komolytalanok. (Kivéve, ha induló cég, viszont meggyőző előélet/tapasztalat akkor is kell, hogy legyen.)

7. Az a cégvezető, aki nem kér be legalább három ajánlatot, nagy valószínűséggel gondatlan.

8. Az a cégvezető, aki a legolcsóbb ajánlatot választja anélkül, hogy megértette volna pontosan a többi ajánlat milyen értékeket nyújt cége számára, nagy valószínűséggel gondatlan.

 

Szívesen fogadnék a hozzászólásokban további gondolatokat a fenti témakörben.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-11-06 11:32:29)

A gyors kiszállás gyanús

A vevők általában nem szeretik azokat a tranzakciókat, ahol azt érzik, hogy az eladó gyorsan szeretne kiszállni hosszú évek - évtizedek - alatt felépített vállalkozásából.
Ilyenkor rögtön felmerül a kérdés, hogy miért a sietség?

 

A gyors és teljes kiszállás mindig gyanús. Ezek sokszor metakommunikációs jelek, amelyek azt sugallják a vevőnek, hogy valami nincs rendben.
Miért nem akarja az eladó folytatni? Mindig meg kell érteni az valós okot:

 

Belső okok:

egészségügyi problémák

kiégés (motiváció elvesztése)

már nem okoz örömöt a cég építése, vezetése

új kihívást talált

tulajdonostársi konfliktusok

 

Külső okok:

túl erős szereplők belépése a piacra

nincs elég tudás, képesség a cég továbbfejlesztésére

forráshoz jutási problémák

eredmény problémák

cash-flow problémák

makrogazdasági vagy szektoriális ciklus nem megfelelő

 

Akár belső, akár külső okok vezérlik a tulajdonost a cég eladására, fontos, hogy őszinte legyen a vevővel, hiszen, ha a vevő az átvilágítás folyamán fedezi fel, hogy az eladás valós oka nem az volt, amit az eladó az elején mondott neki, akkor az addig felépített bizalom kártyavárként fog összeomlani. Az őszinteség, mind magunkkal szemben, mind azzal a vevővel szemben, aki bizalmat és tőkét fektet a vállalkozásunkba, alapfeltétel. Ne gyorsan akarjunk kiszállni, hanem maximalizáljuk úgy a tulajdonosi értékünket, hogy közben a befektetőt vagy vevőt is egy jó befektetéshez segítjük hozzá.

 

 

Kérem, gondoljon a környezetre, mielőtt kinyomtatja ezt a blog bejegyzést.
Please consider the environment before printing this blog entry.

feltöltve: Honfi Gábor (2009-10-18 09:05:03)

Szárnyra kaptak az angyalok

Az utóbbi időben rendszeres olvasójává váltam Bőgel György blogjának, ahol a napokban az alábbi érdekes bejegyzést olvastam. A szerző a CEU Business School tanári karának tagja és számos könyv írója vállalatvezetés és információ technológia területén.

Bőgel Györgyről bővebben: http://www0.kfki.com/bogelgyorgy.php

 

2009. október 07, szerda

Big Apple

 

„Egyetemi hallgatók társaságában töltöttem a tegnap estét. Egy kis, mindössze négyfős csapatról van szó. Egy nemzetközi pályázaton indultak, ahol egy új vállalkozás üzleti tervének elkészítése a feladat. A helyzetet bonyolítja, hogy a kiírás szerint a céget New Yorkban kellene elindítani, az ottani üzleti vérkeringésbe kellene bekapcsolódnia.

 

A csapat átjutott az első szűrésen, vagyis a bírálók a koncepciót elfogadták. Most a második fázisban a részletes üzleti terv összeállítása a feladat. Bár a sikeres tervek akár meg is valósulhatnak, az iskola szempontjából ez alapjában véve egy remek tapasztalati tanulási lehetőség egyrészt a vállalkozásokról és üzleti tervekről, másrészt a csapatban való ténykedésről, a néha meglepő intenzitással felbukkanó csoportdinamikai jelenségekről és azok kezeléséről. Az én feladatom tanácsadói jellegű: a projektért a csapat a felelős, én ötleteket adok, véleményezek és kritizálok.

 

A hallgatók olyan koncepciót dolgoztak ki, amelyben fontos szerepe van az informatikának: a vállalkozás sajátos hibridje lenne webes és hagyományos szolgáltatásoknak. Elkészültek az első pénzügyi számítások is. Ezekből látszik, hogy a működőképességhez mennyivel kellene beszállnia egy üzleti angyalnak.

 

A tegnapi megbeszélés során felmerült a kérdés, hogy a kiírásnak megfelelően megcélzott helyszínen, vagyis Amerikában milyen most az „angyalok" hangulata. A csapat figyelmét felhívtam egy, a Business Week október 5-i számában megjelent cikkre, ami pont ezzel a témával foglalkozik. A hangvétele optimista: a kockázati tőke befektetések növekednek, a befektetők új lehetőségekre várnak, innovatív ötletekre a modern iparágakból, köztük az információs technológiából. A kockázatvállalási kedv visszatérőben van - jelenti az újság. Élénkül az érdeklődés a tőzsdére menetel iránt, felvásárlási, összeolvadási akciók indultak el, szárnyra kaptak az angyalok."

　　　　

Forrás: Bőgel György blog http://www0.kfki.com/hu/blog.php

 

Kedves Cégtulajdonosok, a fent említett élénkülés nálunk is a küszöbön van.

 

A Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt. koordinációjával elindult a kockázati tőke bevonás program, melynek feltételeiről itt olvashatnak: http://www.mvzrt.hu/content.php?id=ie210468630b883595851b2d79da149b

 

A következő években mintegy 60 milliárd forintot fektetnek be a Jeremie program keretében, ahol október végén kijelölték a győztes alapokat (8 alapot). Ezek az alapok most aktívan keresnek befektetési lehetőségeket.

 

 

Kérem, gondoljon a környezetre, mielőtt kinyomtatja ezt a blog bejegyzést.
Please consider the environment before printing this blog entry.

feltöltve: Honfi Gábor (2009-10-13 11:31:54)

Jó és értékes szervezet az, amelyik mindig törekszik!

A cégértékeléseknek mindig egy „nehezen fogható" területe a menedzsment értékelése. A stratégiai befektetőnek lehetnek valós ismeretei, tapasztalatai a menedzsment minőségéről, hiszen akár vevői, beszállítói vagy akár konkurensei is lehetnek a felvásárolni kívánt céltársaságnak. A pénzügyi befektető viszont nagyon nehéz helyzetben van, hiszen a befektetésének a megtérülése teljes egészében a társaságot irányító vezetés kezében lesz, legalábbis az esetek túlnyomó részében. Éppen ezért nem mindegy milyen tudással, képességekkel és értékrenddel bír a menedzsment.

 

A menedzsment minőségének mérésére az objektívabb módszer - sajnos szinte kizárólag tőzsdei illetve nagyvállalati körben használható -, ha a vállalat főbb pénzügyi mutatóit (pl. árbevétel arányos eredmény, készletek forgási sebessége, P/E mutató stb.) összehasonlítjuk az iparági átlaggal és a versenytársak mutatóival.
Egy kis- és középvállalkozásba befektetni kívánó pénzügyi befektető sokkal nehezebb helyzetben van. Számára nem állnak rendelkezésre nyilvános benchmark (összehasonlító) adatok, neki a menedzsment minősítését saját magának kell elvégezni. Ehhez felkészültség, rutin és jó megérzések kellenek. 2004-ben találkoztam Nigel Grierson befektetővel Amszterdamban egy kockázati tőke konferencián, ahol elmondta, addig nem is kezd el egy befektetésről komolyabban és mélyebben tárgyalni, ameddig a cég első számú emberével több órát ne beszélgetne. Leginkább a cégvezető - aki sok esetben egyben a tulajdonos - lelkesedésére, gondolkodásmódjára és az értékrendjére kíváncsi.

 

Nigel egy másik érdekes gondolatát is megosztotta. Szerinte a kiváló cégvezetőnek az alábbi két területen kell kiemelkedően teljesítenie:

 

1. Humán erőforrás menedzsment - a legjobb embereket felvenni a piacról

2. Finanszírozás - a cégnek mindig megszerzi a megfelelő finanszírozást céljai eléréséhez

 

Nigel alapítója és társ ügyvezetője a Doughty Hanson független nemzetközi tőkebefektető cégnek, amely főleg technológiai kockázati tőke bevonásra fókuszál. Az IT szektort kiválóan ismeri, hiszen régebben az Intelben több felsővezetői pozícióban dolgozott.

 

Teljes mértékben osztom Nigel véleményét: befektetés előtt érdemes alaposan megismerni a cégvezető és menedzsment értékrendjét, képességeit és gondolkodásmódját. Ha egy törekvő és lelkes csapatot látunk magunk körül, illetve a beszélgetések folyamán a kérdéseinkre őszinte, hiteles és konzisztens válaszokat kapunk, akkor érdemes továbblépnünk a befektetési folyamatban.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-10-06 09:07:31)

Készüljünk fel az ingadozásra

Bőgel György blogjában olvastam az alábbi érdekes bejegyzést. A szerző a CEU Business School tanári karának tagja és számos könyv írója vállalatvezetés és információ technológia területén.

Bőgel Györgyről bővebben: http://www0.kfki.com/bogelgyorgy.php

 

2009. szeptember 22, kedd

Ingadozás

 

„Pár napja az egyik legnagyobb nemzetközi szolgáltató vállalat hazai vezetőjével beszélgettem. Egy közelgő konferencia volt a téma. Azt kérdezte, szerintem miről lenne érdemes beszélnie, milyen témát válasszon. Azt mondtam, hogy engem például érdekelne a véleménye és cégének tapasztalatai a válságnak az outsourcing-trendre gyakorolt hatásáról. Visszafogja? Lök egyet rajta? Új utak, új megoldások felé tereli? Átmenetileg? Tartósan?

 

Az elmúlt hétvégén akadt a kezembe az ismert menedzsment-guru, C. K. Prahalad cikke a Business Week szeptermber 21-i számában. Mire számíthatunk? „Volatile times" - ez a professzor válasza. Nagy kilengésekkel, hirtelen változásokkal jellemezhető idők jönnek. Tessék csak megnézni például, milyen tág határok között mozog az olaj ára. Ilyen helyzetben egyszerre van szükség stabilitásra, jól definiált irányvonalra egyfelől, és rugalmasságra, gyors alkalmazkodásra másfelől. A nagy kilengések miatt ide-oda ugrál a fedezeti pont, gyorsan kell különböző tevékenységeket, forrásokat, kapacitásokat felfelé és lefelé skálázni, átrendezni, újrakombinálni.

 

Minek kedvez ez? Leginkább a kiszervezéses szolgáltatási modelleknek, ahol használat arányában kell fizetni, nincsenek nagy és kockázatos induló beruházások, az ingadozások miatti kockázat megoszlik ügyfél és szolgáltató között."

 

Forrás: Bőgel György blog http://www0.kfki.com/hu/blog.php

 

Bőgel György bejegyzése kapcsán, annak a vállalkozónak az esete jutott eszembe, aki a válság kezdetekor hívott fel, hogy autóipari beszállítóként a két legnagyobb vevője, akik az árbevételének közösen több mint 70%-át adták, egyik napról a másikra felmondták a beszállítói szerződésüket. A vevők elmentek, az új gépek és berendezések maradtak, azoknak nyomasztó lízing terhével. Szegény vállalkozó minden kockázatot a vállára vett, és ráadásul - ahogy ez lenni szokott - még rosszul is szerződött.

Érdemes megfogadni a fenti bejegyzés fő gondolatát, miszerint az új beruházásoknál az ingadozások miatti kockázatot osszuk meg ügyfél és szolgáltató között. Óvatosabb idők jönnek, legyünk felkészülve az ingadozásra. Mielőtt meghoznánk egy ilyen döntést, kétszer is gondoljuk meg, ki mit vállalt, és megfelelő mértékű kockázatot vállaltunk-e benne. Készüljünk fel rá, hogy sok esetben meg kell küzdenünk a mohóságunkkal és az egónkkal. Ne döntsünk gyorsan, inkább aludjunk rá egyet, az mindig segít, vagy üljünk ki egy vitorlás orrára gondolkodni.

 

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-09-30 00:44:19)

Teljesítmény és értékrend együtt számít

A győzelem azon múlik, hogy mennyire él bennünk a győzelem érzése, illetve, milyen embereket sorakoztatunk fel magunk mögött. Jack Welsh vezetési stílusa volt arról híres, hogy kíméletlenül szemébe mondta bármelyik vezetőjének, hogy mi az, amit jól csinál és mi az, amiben szeretné, hogy fejlődjön.

Az üzleti terv teljesítése önmagában nem volt elég, az értékrend határozta azt meg, hogy mi abban a pozícióban az elvárt (például, ha egy nemzetközi tevékenységét felelős vezető 5 alkalommal utazott külföldre egy évben, az nem volt elég, hiába hozta a számokat). A teljesítmény, a hozzáállás és az értékrend együtt számít. Értékrend nélkül hiába teljesít jól valaki, könnyen a szervezeten kívül találja magát. A győzelem csapatjáték, ha a csapat nem egyként húz, és nem izzik a közös győzni akarás a szemekben, akkor a csapat vezetőjének ki kell tenni az oda nem illő embert. Ha nem tenné, sokat kockáztatna, akár csak egy ember nem megfelelő hozzáállásán múlhat az egész csapat sikere, győzelme.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-09-23 11:32:10)

A kiváló vezető rendszert épít

Franklin Covey talán napjaink egyik legmeghatározóbb menedzsment gondolkodója, aki az elmúlt évtizedekben állhatatosan kereste a válaszokat többek között olyan kérdésekre, mint, mi a titka a kiváló vezetőnek illetve mi a különbség a jól és a kiemelkedően teljesítő vállalatok között? Eredményeire és az abból kifejlesztett programjainak minőségére jellemző, hogy az USA-ban mérvadó Fortune magazin TOP 100 vállalat 90%-nak, míg a TOP 500 vállalat 75%-nak nyújt képzéseket.

 

Nekem nagyon tetszik benne az a letisztult látásmód, ahogy tényleg a valós problémákat veti fel, majd megmutatja az utat a fejlődéshez. Meglátása szerint például a legtöbb szervezetben megtalálható az alábbi négy krónikus probléma:

 

1. A bizalomhiány

2. Nincsenek tiszta célok

3. Nincs kiépített rendszer (!)

4. Kiaknázatlanok az emberi képességek

 

Cégvezetőként tudjuk, hogy ennek a négy problémának a felvetése, őszinte átgondolása, egy cselekvési terv felállítása és a megvalósításhoz - ha szükséges - többlet tudás bevonása jócskán kívül esik a komfort zónánkon. Sokkal könnyebb elhesegetni ezeket a kellemetlen gondolatokat és bedugni a fejünket a homokba. Ha mégsem tesszük ezt, akkor az alábbi, első ránézésre könnyűnek tűnő, egyébként meglehetősen nehéz feladatoknak kell nekilátnunk:

 

1. A bizalom ösztönzése

2. Célok tisztázása és kijelölése

3. Rendszer kiépítése

4. Tehetségek kibontakoztatása

 

 A rendszer kiépítését azért is emeltem ki, mert a jól működő, sikeres vállalkozás titka a jól felépített rendszerekben van. A sikeres rendszerek létrehozása a vezetők felelőssége, és mint tudjuk a kiváló vezetővé válás hosszú út és sok tudatos erőfeszítést kíván. Például az úton meg kell tanulni:

 

1. Másként gondolkodni

2. Új készségeket elsajátítani

3. Új eszközöket alkalmazni

4. Vonzani a tehetségeket

5. Fejleszteni a rendszert

6. Jutalmazni a munkatársakat

 

Aki ezekre a folyamatos és tudatos erőfeszítésekre képes, és mellette persze rendelkezik a megfelelő személyiség-jegyekkel, jó úton halad a kiváló vezetővé válás felé.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-09-15 10:53:45)

Jó hír! Jövőre már növekedhet a régiós kockázati tőke

HVCA: jövőre már növekedhet a régiós kockázati tőke. Az idén még csökken a kockázati tőkebefektetés Magyarországon és a régióban, de jövőre már növekedhet - vélte az MTI tudósítása szerint Hradszki László a Magyar Kockázati- és Tőke Egyesület (HVCA) igazgatósági tagja kedden sajtótájékoztatón Budapesten.

Az egyesület statisztikai adatai szerint a közép-kelet-európai régióban Magyarország 2007-ben a harmadik, míg 2008-ban a második volt a magántőke befektetés rangsorában, míg a bruttó hazai termékhez (GDP) mért befektetés alapján Európában a hatodik helyen állt a múlt évben, megelőzve az uniós átlagot.

A régióban a legtöbb magántőkét Lengyelországba fektették be, 2007-ben 683 millió, míg 2008-ban 627 millió eurót. Bulgária volt a második 2007-ban 555 millió, míg Magyarország a harmadik 491 millió euróval. A múlt évben Magyarország lett a második 476 millió, míg Csehország a harmadik 441 millió euróval.

Legtöbb, 616 millió euró magántőke - a múlt évben - a biotechnológiába érkezett a régióba. Második volt a kommunikációs ipar 495 millió, harmadik pedig a pénzügyi szolgáltatások 308 millió euróval.

 

A kockázati tőke társaságok az intézményi befektetők alapjaiban lévő pénzt kötik össze az innovációval, amikor a nagy növekedési potenciállal rendelkező cégekbe fektetnek - mondta a tájékoztatón Futó Gábor, a Finext Startup társaság vezérigazgatója. A kockázati tőkések tőkét, infrastruktúrát, K+F- és üzleti hálózatot, valamint szolgáltatást adnak a kiválasztott cégeknek. Példaként ismertette, hogy cége a Futureal csoporton keresztül 3 milliárd forintból 6 ezer négyzetméteres inkubátorházat épít a Corvin sétányon, és ugyanott 7 milliárd forintból egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó orvosi központot hoz létre.

A HVCA idén immár tizenkettedszer hirdeti meg az Év Vállalkozója Díjat. Az elismerést eddig elnyert cégek között van a Graphisoft, a Synergon, a Pharmavit, a Waberer's, de az Index internetes újság is. A tavalyi győztes IND Group vezérigazgatója, Vinnai Balázs elmondta, hogy a szoftverpiacon éppen a kockázati tőke révén tudtak növekedni a válság alatt is. A bevont tőkéből finanszírozott fejlesztés akkor vált piacképessé, amikor a konkurencia visszafogta fejlesztéseit.

 

Forrás: 2009.09.01 www.portfolio.hu

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-09-07 21:02:21)

Ne csak az ajánlati ár, de a feltételek is legyenek vonzóak

Tény: A cégüket eladni szándékozók és céget vásárolni akarók fele végül soha sem ad el és nem vesz!

 

A magas sikertelenségi arányért a fő bűnös a helytelen ármeghatározás és a nem megfelelő kommunikáció. Fontos, hogy eladóként és vevőként is reálisak legyünk az elvárásainkkal. Aki eladóként irreálisan magasra tartja cégének az értékét, valószínűleg soha nem fogja azt eladni. Hasonlóképpen csalódni fog az a vevő, aki arra számít, hogy egy cégét kiválóan építő tulajdonos pont élete egyik legnagyobb döntésekor veszíti el üzleti érzékét, és egy jól teljesítő vállalkozást jóval értéke alatt oda fog adni. Lehet, hogy a piacon van egy két irracionális eset, de nem ez a jellemző, hiszen már tudjuk, csodák nincsenek, főleg az üzleti életben.

 

Az teljesen természetes, hogy az eladók a lehető legmagasabb vételárat szeretnék vállalkozásukért megkapni, ugyanakkor az is érthető, hogy a vevők a leggyorsabb megtérülést kívánják befektetésüknek. Az, hogy elvárásaik valaha összeérnek-e attól függ, hogy mennyire reálisak azok. Egy okos eladó bele tudja képzelni magát a vevő helyzetébe, és felteszi magának azt a kérdést, hogy ezen az ajánlati áron megvenné-e a saját cégét? Egy okos vevő pedig jól fel tudja mérni, hogy milyen befektetés arányos megtérülésre számíthat az ajánlat elfogadása esetén.

 

A jelenlegi gazdasági helyzetben az eladók és vevők közötti cégérték-elképzelések tovább mélyültek, az eladók szívesen tekintenek az elmúlt évek növekvő árbevétel és eredmény dinamikájára, a vevők viszont szkeptikusan latolgatják a következő évek bizonytalanabb piaci lehetőségeit. Ezekben az időkben több türelemre, megértésre és közös gondolkodásra van szükség. Tudnak-e a felek olyan feltételeket biztosítani egymásnak, amely egy nyerő-nyerő kimenetre épül? Vagyis az eladó maximalizálja a tulajdonosi értékét, a vevő pedig csökkentse a befektetése kockázatát?

 

Szerintem igen, én hiszek ebben.

 

A reális elvárások összehozásában a tapasztalt pénzügyi és tranzakciós tanácsadók jó szolgálatot tudnak tenni, hiszen ők azok, akik mindkét felet értik, és az elvárásokat össze tudják hangolni. Egy átlagos cégadásvételi folyamat időtartama 6-9 hónap. Rengeteg kommunikációt, tapasztalatot és szaktudást igényel, mindamellett a folyamatot végig feszesen kézben kell tartani. Ha nincs feszesség a felek közötti bizalom gyorsan elvész.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-08-29 09:52:54)

Business Exit Planning (A cégből való kilépés megtervezése)

A www.portfolio.hu internetes gazdasági portálon Némethy László Úr az Euro-Phoenix pénzügyi tanácsadó cég ügyvezetője osztotta meg gondolatait a business exit planning-ről. Jó gondolatok, érdemes megszívlelni őket.

 

A Business Exit Planning alkalmazása Némethy László szerint paradigmaváltást jelent a vállalkozók számára, egy módja annak, hogy ne a tulajdonos dolgozzon a cégének, hanem a cég dolgozzon a tulajdonosának. „Nem mindenkinek kell eladnia cégét, de mindenkinek tudatosan kellene készülnie a lehetőségre" - mondja a szakértő, aki szerint nyugdíjba készülő vállalkozóknak különösen fontos lehet ez a fajta megközelítés. Ha ismerjük saját szándékainkat és alkalmazzuk a Business Exit Planning-et, akkor nyugdíjba vonulásunkat is igazi sikertörténetté varázsolhatjuk.

Az első lépés ezen az úton, ha reálisan válaszolunk magunknak arra a kérdésre, hogy életkorunkat, egészségi állapotunkat figyelembe véve vajon hány évig tudjuk még vezetni vállalkozásunkat. Ha ugyanis valaki a halálos ágyáról kezdi árulni a vállalkozását, akkor valószínűleg igen gyenge lesz az alkupozíciója.

 

„A legtöbb vállalkozó alulbecsüli egy cégértékesítés komplexitását és időbeli dimenzióit" - mondja Némethy, aki szerint legalább 1-3 év szükséges ahhoz, hogy egy vállalatot felkészítsünk az eladásra és végrehajtsuk a tranzakciót, majd újabb néhány év kell ahhoz, hogy az új tulajdonos teljesen át tudja venni az irányítást és maximalizálhassa a maga számára az akvizíció értékét.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-08-18 22:10:42)

Jó példával jár elöl Sári Tibor Úr

A Haszon magazin július - augusztusi számában jóleső örömmel olvastam Sári Tibor Úrról, a Szobi Szörp és a Piroska tulajdonosáról, aki - ahogy a cikkben olvashatjuk - kiváló érzékkel idejében sejti meg az új fogyasztói trendek kialakulását. A cikket végigolvasva ez nem is csoda, hiszen Sári Úr üzleti stratégiájában végigkövethető az a fókuszált gondolkodásmód, ahogy évtizedek alatt végig az italgyártás területén maradva, következetesen, jó megérzéssel alakította a termékeit, és célzott meg piacokat. Úgy gondolom, hogy Sári úr megérdemelten láthat és érezhet meg olyan trendeket, amelyek mások számára nem világosak, hiszen egy üzleti modellre fókuszálva rengeteg időt és engergiát szentelt az italfogyasztók és fogyasztási szokások mélyreható megismerésének.

A 2009.05.13-án Előrelátás bejegyzésemben, pont erről a sikerre vezető vállalkozói képességről írok.

 

Sári Úr gondolkodásmódjában a másik sikertényezőnek az ars poetikáját látom, miszerint „olyan italt kell gyártani, amelyeket saját vendégeim előtt sem szégyellek, és amelyet saját gyermekeimnek is bátran odatehetek az asztalra. Nagyanyáink szörpje is finom volt, és nem azért, mert annyira komoly szaktudás kellett hozzá, hanem azért, mert csakis gyümölcsből készült. Ennyi a titok: minőséget kell produkálni." Az alulról, jó alapokkal történő építkezés szorgalommal és kitartással párosulva előbb vagy utóbb meghozza a gyümölcseit. Fontos a hit, hiszen a vállalkozói lét - főleg Közép-Kelet Európában - igencsak rögös. A vállalkozóknak - főleg az építő, értékteremtő típusú, hosszú távra gondolkodónak - állhatatos pszichével kell rendelkezni, hogy a jelenlegi, sajnos nem túl egészséges társadalomban a vállukon vigyék azokat a terheket, amelyeket felvállaltak.

 

Talán soha nem volt aktuálisabb Winston Churchill mondása, mint manapság: „Sokan azt hiszik, a vállalkozó vérengző vadállat, akit el kell pusztítani,mások azt hiszik, a vállalkozó birka, akit jól lehet nyírni, az igazság, hogy a vállalkozó egy igahúzó barom, aki a társadalom szekerét húzza."

 

Személy szerint nagyon bízom benne, hogy a hit és meggyőződés átsegíti az értékteremtő kis- és középvállalkozások tulajdonosait ezeken a nehezebb időszakokon is, és úgy, mint Sári Úr, megtalálják azokat a termékeket és célpiacokat, amelyekre nemzetközi összehasonlításban is versenyképes termékeiket eljuttathatják a fogyasztókhoz. Magyarország kis nyitott gazdaság - sajnos kicsi piaccal -, így a magyar vállalkozásoknak szert kell tenni, azokra a képességekre, amelyekkel egy régiós vagy akár nemzetközi piacon is helyt tudnak állni. Ehhez a kulcs leginkább a gondolkodásmódban és tudásban rejlik.

 

Sári Úr igazán jó példával jár elöl, hiszen a Szikravin bioitalaival új külhoni piacot talált. A cég bioitalait fogják írországi iskolákba és óvodákba szállítani, ugyanis ellenőrzött gazdaságból származó, egészséges italokat akarnak adni a gyerekeknek. Jó érzés, hogy az ottani szülők és tanárok egy magyar cég termékeinek és minőségének szavaznak bizalmat. Gratulálok!

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-08-12 12:22:54)

Eladunk, majd visszavásárolunk. Megismételhető a siker?

Két esetről van tudomásom:

 

1. Termelő üzem, jól felépített gyártási folyamatokkal és csapattal. A termelés hatékony, a dolgozók motiváltak, az üzem kiemelkedően eredményes volt. A tulajdonos eladta, majd évek múltán lehetősége volt visszavásárolni. A korábbi eredmények ellenére nem tudta újból sikerre vinni. Nem volt képes a gyárat újra felpörgetni, annyira megváltozott a csapat és a piac.

 

2. Piacra bevezetett, sikeres termék jól ismert márkanévvel. A tulajdonos eladta, majd évek múltán visszavásárolta. Időközben a piac megváltozott, a márkanév mögötti üzenetek hitelessége is megkopott, a termék csak halovány árnyéka volt hajdani önmagának, és az is maradt.

Részemről a következtetés: Ha valamit eladunk, és évek múltán visszavásároljuk kicsi a valószínűsége, hogy a hajdanán elért sikereket meg tudjuk ismételni. Kinek, milyen tapasztalata van ezen a téren?

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-08-05 06:33:16)

Már jóval a cégeladás előtt érdemes cégünk értékét megismerni!

Amennyiben a tulajdonos a jövőben a vállalkozását szeretné vagyonra váltani, érdemes megismernie, melyek azok az „értéknövelők", amelyek jótékonyan hatnak a cége értékére, és a jövőbeni vevő hajlandó lesz érte magasabb vételárat fizetni. Így a vállalkozás építése közben, már jóval a cégeladás előtt érdemes megismerni a cégértéket, hogy lássa minden a jó irányba, azaz a magasabb tulajdonosi vagyon irányába halad.

Van, akinél cégépítés közben sem, és cégeladás előtt sem jelentkezik a cégérték szakszerű megértése iránti igény, így akár sok pénz is maradhat az asztalon.

Megtörtént eset az alábbi bejegyzésben:

Van, aki egy csomó pénzt hagy az asztalon

Az eladóknak fontos látni, hogy a vevők sok esetben több vonzó ajánlat közül választhatnak a piacon, és rendszerint azt választják, amelyikhez átláthatóbb, érthetőbb és reálisabb feltételekkel juthatnak hozzá. Tehát leginkább az eladó érdeke, hogy megismerje a reális piaci helyzetet, cégének valós értékét, hogy vonzó ajánlati árat és eladási feltételeket tudjon kialakítani a vállalkozásával kapcsolatban.

 

Néhány fontosabb kérdéskör, amellyel érdemes tisztában lenni:

 

- Az árbevétel és annak összetétele

- Az eredménytermelő képesség és annak mértéke

- Bérköltségek és tulajdonosi kompenzáció

- A költségcsoportok árbevétel arányos mértéke

- Ami nem kimutatható, az nincs

- A idegen tőkéből finanszírozás nagyságrendje

- Az ingatlan maradjon bent vagy vegyük ki a vállalkozásból?

- És még számos kérdéskör...

 

Figyeljünk arra, hogy cégértékeléssel csak tapasztalt és hiteles szakértőt bízzunk meg!

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-07-28 11:37:51)

Mit tegyünk, ha vételi ajánlatot kapunk cégünkre?

Cégértékelési és cégeladási beszélgetéseim során többször hallom, hogy a legtöbb vállalkozás fennállása óta valamikor már kapott vételi ajánlatot. A beszélgetések alkalmával számomra nem az volt a meglepő, hogy kaptak ajánlatot, hanem az, ahogy a tulajdonosok reagáltak rá. Szinte kivétel nélkül az volt a válaszuk, hogy nem foglalkoztak a vevő megkeresésével és ajánlatával komolyan. Volt, aki még találkozásra sem méltatta a potenciális vevőt. Legtöbben - elmondásuk alapján - azóta megbánták az elzárkózást.

 

Szerintem az elzárkózás komoly hiba, de nem lehet az eladókra neheztelni miatta. Hazánkban a vállalkozás eladásnak nincs meg az a több generációt átívelő tudásbázisa, mint nyugaton, ahol a fiú megkérdezheti az apját, hogy ő ezt hogyan csinálta. Pár szakértő publikál csak a piacon, és általában kevés nyitott fülre találnak. Pedig tőlünk nyugatabbra a bevált módszerek mind cégértékelés mind cégeladás terén rendelkezésre állnak. Érdemes ezeket a tapasztalatokat megérteni és adaptálni, hiszen pont azokból tudjuk meg, hogy milyen hibákat is el lehet követni. Hajdanán sokat érő vállalkozások értéktelenedtek el anélkül, hogy a tulajdonosok vagyonukat valaha is realizálták volna belőle.

 

Több az eladó cég a piacon, mint a vevő. Így egy hiteles(!) potenciális vevő megszólításával, esetleg ajánlatával mindenképpen érdemes komolyan foglalkozni, hiszen mindig van olyan ajánlat, amit nem érdemes elszalasztani.

 

Ha nincs ideje, vagy bizonytalan a cégértékben, vegyen igénybe cégeladási szakértői segítséget. A cégeladásban képzett szakemberek leveszik a cégeladással járó időigényes és szakmailag is összetett terhet a megbízó válláról, - így ő az alaptevékenységre tud fókuszálni - ennek révén jobb működési és pénzügyi állapotban tudja a cégét eladni, tovább maximalizálva saját tulajdonosi értékét. Továbbá a szakértők teljes titoktartással dolgoznak, hiszen a cégeladás kifejezetten információ-érzékeny folyamat, ahol, ha a tulajdonosok saját maguk viszik piacra cégüket, könnyen elkövethetik a következő hibákat:

 

- A cég eladásának híre kijut a piacra, mely ...

- Bizonytalanságot kelt a vállalkozás jövőjét illetően

- Zavar alakul ki a vállalkozás alkalmazottai között - elvándorlás veszély

- Beszállítók elbizonytalanodnak

- Vevők esetleges elpártolása - forgalomkiesés

- Az eladó cég tulajdonosai kiszolgáltatottá válnak a cégvásárlásban rutinosabb potenciális vevőkkel szemben.

- Az eladói és vevői - sok esetben érzelmi kötödésből adódó - érdekellentétek a tranzakció meghiúsulásához vezetnek.

 

Tehát, ha kapunk egy vételi ajánlatot, érdemes megkérdezni egy tapasztalt cégadásvétellel foglalkozó tanácsadót, hogy mit gondol az ajánlat értékéről, feltételeiről és időzítéséről. Ez az objektív szakértői tudás kis befektetéssel jár, de sokat hozhat a konyhára.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-07-20 19:25:19)

Tőkéstárs bevonása nehéz időkre és az új lendülethez...

A napokban személyesen találkoztam egy 500 millió Ft-os forgalmat elért kereskedelmi vállalkozás 100%-os tulajdonosával, aki kemény munkával kizárólag a saját erejéből, tehetségéből és forrásából jutott el oda, ahol most tart. A tulajdonos elmondta, hogy az elmúlt években konzisztensen 10-20%-al növelni tudta az árbevételét, és folyamatosan fejlesztette a vállalkozását. Többek között teljesen kicserélte a gépjárműparkot, és bővítette a menedzsment illetve a munkatársak számát.

Sajnos a tavalyi év második fele illetve az idei év 30%-os kereslet visszaesést hozott a vállalkozás piacán, amelynek következtében a vállalkozás árbevételéből már nem lehetett eredményesen kitermelni a tetemes lízing díjakat illetve a megnövekedett munkatársi létszám fix bérterheit. A tulajdonos sajnálkozva ismerte el, hogy ő nem elég kemény ahhoz, hogy az évek óta vele dolgozó lojális munkatársaknál - akik legtöbb esetben családfenntartók - bért csökkentsen, vagy ne adj Isten elbocsásson. A vállalkozás cash-flow helyzete egyre reménytelenebb, az egyébként is szűkös tartalékok vészesen fogynak, mivel a cég költségei hónapról -hónapra meghaladják az árbevétel szintjeit.

 

El tudom adni a céget ebben a helyzetben? - kérdezte a tulajdonos.

 

„Segíteni tudunk" feleltem, de nem garantálom - főleg a vállalkozásnak ebben az állapotában -, hogy a potenciális vevők számára elég vonzó lesz. A vevők a stabil eredménytermelő képességért fizetnek általában, olyan befektetést ők sem akarnak, amely csak a pénzt viszi. Így a javaslatom az volt, hogy a vállalkozást először rendbe kell hozni. Elsődlegesen a cégnek nem lehet negatív a cash-flowja, azaz minden hónapban eredményt kell elérnie tehát több árbevételt, mint költséget. Ennek érdekében sajnos hozzá kell nyúlni azokhoz a főbb költségcsoportokhoz, amelyeknek az árbevétel-arányos szintje magasabb az „egészségesnél". Az ő esetében ez a bérköltségeket érintette leginkább. Tudom, hogy sajnos ez konfliktusokkal fog járni, de minél hamarabb túlesünk rajta, annál jobb. A munkaerő-kihasználtságot a lehető leghatékonyabban kell megszervezni, sajnos ez csökkenő keresletnél még inkább igaz. A kérdés, amivel a tulajdonosnak szembe kell nézni: vagy ők vagy én! Sajnos a bérköltség-csökkentés elodázása oda vezethet, hogy ők is és én is. Hiszen tudjuk, ha nem lépünk időben, a vége a felszámolás, amit mindenképpen el kell kerülni.

 

Ha a tulajdonos továbbra is a cégeladásban gondolkodik, akkor érdemes a vállalkozást jó formába hoznia a következő években, és egy folyamatosan növekvő eredményszint mellett bemutatni a potenciális vevőjelölteknek.

 

Hogy miként juthat el odáig? A fenti példánál maradva, azt tanácsoltam a vállalkozás tulajdonosának, hogy vonjon be tőkéstársat a cégbe. A tőkeemelés révén a cégbe áramló „vérfrissítés" stabilizálhatja a cash-flow problémákat, és a tőkéstárs üzleti tudásával, tapasztalatával illetve kapcsolatrendszerével kiegészülve elindulhat a költségracionalizálások végrehajtása és a vállalkozás pozitív cash-flow és eredménytermelő képességének elérése.

 

Milyen az legideálisabb tőkéstárs? 
Nem könnyű erre válaszolni, mint ahogy arra sem, hogy Ki a világ legszebb nője? Hát kinek ki.

Az viszont biztos, hogy a tőkéstárs legyen hiteles - azaz, aki már épített fel sikeres cégeket -, ne csak tőkét hozzon be, hanem szaktudást és tapasztalatot is.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-07-13 10:57:00)

Ki tudja visszafizetni a hitelét általában?

- aki elég jó termékeket árul, és szolgáltatásokat nyújt ahhoz, hogy legyen megfelelő bevétele, amelyből majd a hitelt vissza tudja fizetni.

- aki egy megfelelő kereslettel rendelkező piacon kívánja termékeit és szolgáltatásait részben hitelből finanszírozva sikerre vinni.

- aki nem egy álomra támaszkodva, „termék rövidlátásban" szenvedve bizonygatja, hogy „majd mennyire jó és sikeres lesz" az ő terméke.

- aki a tényleges üzleti tervvel alátámasztott növekedéshez veszi igénybe a hitelt.

- aki a hitelt valós értékteremtésre fordítja, nem pedig spekulatívan bizniszelni akar vele „minél tágabban vett értelemben".

- aki nem cash flow problémáit akarja elodázni vele.

- aki racionálisan - megfelelő felelősséggel és tudással - tud tekinteni a hitelére, a hitel nyújtójára, sőt önmagára a hitel felvevőjére is.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-07-05 19:52:58)

Idegen tőke (pl. hitel). Orvosság vagy méreg?

Bármelyik vállalkozásra igaz, hogy elsődleges forrása az eszközei által megtermelt pénzáramlás.

Ha a vállalkozás az eszközeinek működtetésével hosszú távon a tulajdonosi elvárásnak megfelelő pénzáramlást és nyereséget képes elérni, akkor sikeres vállalkozásnak tekintjük, hiszen a tulajdonosok a felvállalt kockázat mellett hozzájutottak ahhoz a hozamhoz, amit a befektetésük után elvártak.

 

Ha az eszközök finanszírozását a tulajdonosok nem csak saját tőkéből valósítják meg, hanem idegen tőkét, azaz például hitelt is bevonnak, akkor a vállalkozás pénzáramlása megosztásra kerül - az idegen tőke arányának és költségének megfelelően - a hitelezők és a tulajdonosok között.

A saját tőke és idegen tőke együttesét, azok egymáshoz viszonyított arányát nevezzük egy vállalkozás tőkeszerkezetének. Sok vállalkozás esett már áldozatul a nem megfelelő tőkeszerkezet kialakításnak. Miért?

 

Az idegen tőke - általában a vállalkozás kockázati besorolásának megfelelően - olcsóbban áll rendelkezésre, mint a tulajdonosok saját tőkéje. Hiszen míg pl. egy kisvállalkozás esetében a tulajdonosok reális befektetett tőke-arányos megtérülése éves szinten kb. 30%, addig a piacon a rendelkezésre álló idegen tőke költsége ennek akár a fele is lehet, mondjuk 15%. Tehát a vállalkozás vezetése helyesen jár el, ha a vállalkozás eszközeinek a finanszírozásához valamennyi idegen tőkét is bevon, hiszen így egy olcsóbb finanszírozással maximalizálja a cég értékét és közvetetten a tulajdonosok saját tőkéjének értékét.

 

Érdemes ugyanakkor kifejezetten körültekintően bánni az idegen tőke bevonással, hiszen ha megfelelő mértékben vonjuk be, orvosság, viszont ha túlzó mértékben, akkor méreg is lehet. Több vállalkozás vezetőjével beszélgettem az elmúlt időszakban arról, hogy szerintük mi az optimális saját tőke / idegen tőke arány. Abban majdnem mindenki egyetértett, hogy valamennyi hitel bevonása egészséges, ennek mértékét a cégben az össztőke 10 - 30%-a közé tették. 30% idegen tőke felett, főleg egy kockázatosabb pénzáramlással rendelkező vállalkozásnál, könnyen előfordulhat, hogy a hirtelen csökkenő árbevétel nem nyújt elég fedezetet a hitelek biztonságos visszafizetésére. Ilyen esetekben az idegen tőkét biztosítók - általában bankok - érzéketlenné válnak a vállalkozás jövőbeli lehetőségei iránt, és inkább racionális hitelnyújtóként a kockázatukat tartják szem előtt. Ekkor félve, hogy nem kapják vissza hitelüket, a legtöbb esetben gyorsan érvényesítik a hitel mögötti fedezeteket, amelyek elvesztése akár el is lehetetlenítheti a vállalkozás működését.

 

Éppen ezért, ameddig a vállalkozás jövőbeli bevételei nehezen előrejelezhetőek és jelentős ingadozást mutatnak - ennek egyébként a mikro- és kisvállalkozások vannak a leginkább kitéve - véleményem szerint a tulajdonosoknak meg kell oldaniuk, hogy a lehető legkevesebb idegen tőkéből finanszírozzák a vállalkozásuk növekedését. Ezt további tulajdonosok pl. üzleti angyalok, hiteles - már bizonyítottan sikeres - befektetők bevonásával tudják megoldani. Sajnos hazánkban még gyerekcipőben jár a mikro- és kisvállalkozások számára elérhető üzleti angyalok és egyéb befektetők hozzáférhetősége. Pedig ezek a befektetők a friss tőke mellett jelentős tudást is behozhatnak a vállalkozásba, amely akár a jövőbeli dinamikus növekedést is megalapozhatja.

 

Több blogbejegyzésemben is írtam, hogy a tudásbevonás még mindig olcsó és egyben a legjobb befektetés is. Vállalkozásmérettől függetlenül nagy szükség van a folyamatos tudásbevonásra, amiből leginkább a mikro- és kisvállalkozások profitálhatnak, hiszen sok esetben nem csak a vállalkozás, de a tulajdonosok egészsége is múlhat rajta.

 

A fenti témakörhöz kapcsolódik egy piaci körkép, amelyet az Üzlet és Siker készített 2008. augusztusában a bankok és vállalkozók kapcsolatáról. A témával kapcsolatban pár gondolat erejéig engem is megkérdeztek. A cikk az alábbi linken érhető el:

http://www.nbb.hu/uploads/Pressroom/uzlet-es-siker.pdf

 

　

feltöltve: Honfi Gábor (2009-06-28 18:56:02)

Ne várjunk a szívinfarktusig!

 

A közelmúltban lehetőségem volt megismerni egy éves szinten mintegy 400 millió forintos forgalmat bonyolító gyártó kisvállalkozás tulajdonosát, akinek cége jelentős mértékben export piacra termel. Az utóbbi években viszont jelentősen vesztett külhoni megrendeléseiből, amely szerinte leginkább a hiányzó professzionális marketing és értékesítési tudás, illetve kapcsolatrendszer hiányának tudható be. Elmondása szerint a termékeik kiválóak, folyamatos fejlesztés alatt állnak, így méltó versenytársai a nyugati gyártóknak.

 

Az éves árbevétel az elmúlt 5 évben közel 40%-kal csökkent. Habár a csökkenés mértéke egyenletes volt, a tulajdonos mégsem volt képes végrehajtani a szükséges és racionális költségcsökkentéseket. Elmondása szerint leginkább a bérjellegű kiadásokhoz kellett volna hozzányúlni, de nem volt szíve egy alkalmazottjától sem megválni. Ez sajnos oda vezetett, hogy a tavalyi évet már veszteséggel zárták. A tulajdonos alkalmazottai sorsát ténylegesen a szívére vette, hiszen a tavalyi évben egy enyhébb lefolyású szívinfarktuson esett át.

 

Vállalkozás-vezetési szempontból hibásnak tartom a gyártó vállalkozás tulajdonosának gondolkodásmódját. Ugyanis az egész vállalkozás létét és jövőjét veszélyezteti időben meg nem lépett, szükségszerű költségcsökkentések halogatásával. Tudom, hogy fájdalmas pár alkalmazottól megválni, illetve egyéb költségekből lefaragni, de ha a profitabilitás múlik rajta, akkor meg kell tenni. Ez nem érzelmi kérdés, hiszen ha nincs profit, akkor előbb-utóbb a vállalkozás is oda lesz, sőt, ami még rosszabb, akár a vállalkozó egészsége is.

 

Ilyen esetekben - ha a tulajdonos nem képes a vállalkozást további növekedési pályára állítani - még időben érdemes átgondolni a cégeladás lehetőségét is. Hiszen jó időben értékesítve, akár egy vagyont is kaphat érte, túlkésőn viszont a vállalkozás már értékesíthetetlen, egy potenciális vevőnek valós értéket sajnos nem képvisel. Ezt a gondolatot az alábbi ábra talán jobban szemlélteti:

 

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-06-20 22:13:45)

Van, aki egy csomó pénzt hagy az asztalon…

...úgy, hogy nem is tud róla. A napokban vacsoráztam együtt vállalkozás felvásárlásokat és összeolvadásokat koordináló pénzügyi tanácsadókkal, akik egy meglehetősen nagy tranzakcióban a vevőt képviselték.

 

Ilyen esetekben a vevő többnyire a felvásárolni kívánt vállalkozás részletes pénzügyi átvilágításával bízza meg a tanácsadót. A vevő célja, hogy lehetőség szerint minél jobban meggyőződjön, hogy a még nem kötelező érvényű ajánlatában kínált vételárért az elvárt értékeket kapja. Általában az átvilágítás jónéhány hétig tart, ezért is lepődtem meg, hogy a fiúk pár nap alatt végeztek a feladattal.

 

Mielőtt az állam leesett volna megnyugtattak, hogy nem ők dolgoztak az átvilágításon 30 emberrel 72 órán keresztül megállás nélkül, hanem a vevő kifejezett kérése volt, hogy csak nagyvonalakban nézzék meg a vállalkozást.

 

Ezt hallva szerintem olyan értetlen képpel nézhettem rájuk, mintha a vacsora után a felszolgáló legalábbis azt mondta volna, hogy nem kell fizetnünk, örülnek, hogy vendégül láthattak minket. Jött is a kérdésem menetrendszerűen: Miért?

 

Mert ez volt a vevő határozott kérése - válaszolták -, mivel az eladó olyan alacsony vételárat fogadott el, hogy tulajdonképpen, ha nincs probléma a vállalkozással, akkor nekik bőven megéri. Csak zárjanak minél gyorsabban, nehogy visszalépjen az eladó.

 

A vacsora közben azon töprengtem, hogy egy sikeres vállalkozást felépítő tulajdonos miért nem bíz meg egy vállalkozásértékelésre szakosodott céget eladás előtt, hogy meghatározzák cégének reális piaci értékét? Ennek hiányában, miért hagy egy csomó pénzt az asztalon? Illetve miért ugrik fejest rögtön az első ajánlatba?

 

Kérdéseimet Dúzsi 2008-as kiváló kékfrankos roséja hamar tovaűzte...

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-06-13 12:11:36)

Az időzítés minden

Úgy gondolom, hogy abban minden cégeladással foglalkozó szakember egyetért, hogy a cégeladások legfőbb sikerkritériuma a megfelelő időzítés.

 

Mikor ne adjunk el?

Külső okok:

- ha a makrogazdasági ciklus nem megfelelő

- ha a szektoriális ciklus nem megfelelő

- egyéb időzítési megfontolások

 

Belső okok:

- ha az eladóban - pszichésen - az eladási szándék még nem vált határozottá

- ha az eladó felkészületlenül kezd bele az eladásba (itt az impulzus eladásokra gondolok, amikor az eladó kap egy ajánlatot, és egyből fejest ugrik bele...)

- ha a cég még dinamikusan tud növekedni, és ezt a növekedést az eladó „kézben tudja tartani"

 

Mikor adjunk el?

- ha a versenyhelyzet túlfűtötté válik (túl erős szereplők belépése a piacra)

- ha úgy érezzük, hogy „kiégtünk" és már nem okoz örömet a cég építése, vezetése

- ha a visszavonulásunkat tervezzük

- ha folyamatos konfliktusok vannak a tulajdonostársak között (sajnos ez egészségügyi problémákhoz is vezethet)

- egészségügyi problémák esetén

- ha nem tudjuk a vállalkozást továbbfejleszteni

- ha a megnövekedett vállalkozásméret miatt már nem vagyunk képesek hatékonyan szervezni, irányítani és fejleszteni a céget

 　

A megfelelő időzítés titka a szakszerű előkészületekben rejlik, így mielőtt cégeladásra adnánk a fejünket, kifizetődő a folyamatra jó időben felkészülni. Célszerű akkor értékeltetnünk, majd eladásra kínálni vállalkozásunkat, amikor sikeres időszak közben van.

 

A vevők választásukban jórészt tudatosak, pénzügyileg racionálisak, értékelésük alapja elsődlegesen a vállalkozás múltbeli eddig elért teljesítménye, eredménytermelő képessége, ugyanakkor figyelembe veszik a cég várható teljesítményét és kockázatait is. Többek között ezért is fontos, hogy múltbeli eredményeink kimutathatóak legyenek. Így a klasszikus mondás, miszerint ami mérhető, az menedzselhető, kiegészül azzal, hogy amit megmértünk, kimutattunk és sikeresen menedzseltünk, az most értékelhetővé válik és vagyonra váltható. A vevők gyakran hangoztatják, hogy lehetőségért nem fizetnek, hiszen az már az ő regnálásuk alatt fog végbemenni, így a vételár kialakításakor a jövőbeni tervszámokat nehéz velük elfogadtatni.

 

Az eladó viszont joggal érvelhet azzal, hogy a vevő már egy összeszokott, felépített csapatot vesz át, amelyben lehet, hogy a játékosok már a vevő irányítása alatt fognak gólt rúgni, de az eladó volt az edző, aki felépítette, taktikailag felkészítette, és a gólhelyzetig eljuttatta a csapatot.

Így összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a cégérték a múltbeli teljesítményre alapoz, viszont nem hagyhatja figyelmen kívül a jövőbeni lehetőségeket.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-06-05 09:51:45)

A sikeres cégeladás egyik alappillére a szakszerű cégértékelés

A cégeladásokkal kapcsolatos beszélgetéseim során nem győzöm hangsúlyozni, hogy mekkora jelentősége van a cég értékének pontos ismeretére. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy megosszak Önökkel, néhány ezzel kapcsolatos gondolatot.

Sok esetben misztikus, a reális piaci viszonyoktól elrugaszkodott elképzelések élnek cégtulajdonosok fejében a márkanév, a piaci pozíció, az ügyfélkör értékére vonatkozóan. Sajnos a kegyes csúsztatás, önámítás az eladási folyamat során sokba kerülhet, mert egy túlértékelt vállalkozásra igen nehéz komoly vevőt találni.

 

A vevők rendszerint már több cégvásárláson vannak túl, így elég pontosan képesek meghatározni, milyen vételárat hajlandóak fizetni egy számukra vonzó vállalkozásért. Az ajánlattétel tempójából gyorsan kiderül, hogy egy gyakorlott vevővel áll-e az eladó szemben. A tapasztalt vevők a legfontosabb üzleti és pénzügyi információk alapján képesek egy indikatív ajánlatot akár pár hét alatt is megadni, ellenben a tapasztalatlan vevőkkel, akik már a szekrényekbe is benéztek, viszont az indikatív ajánlat még mindig várat magára.

 

A vevők többsége racionális piaci szereplőként lép fel, a fizetendő vételárat szigorúan a vásárlással megszerezhető tényleges haszonnal, megtérüléssel állítja szembe. Ezért az eladónak nem érdemes szakszerű cégértékelés nélkül tárgyalóasztalhoz ülnie, hiszen a nélkül az áralku során többnyire nem a megalapozott tényszerű érvelésé lesz a főszerep, hanem az „ennyit szeretnék kapni érte" ajánlati áré, amely a legtöbb esetben áthidalhatatlan árkot hoz létre az eladó és vevő között. Ez a szcenárió leginkább akkor sajnálatos, ha a vevő ajánlata egyébként korrekt, jó ajánlatnak számított. Ilyenkor az eladót a késői felismerés már nem segíti, a vevő az esetek túlnyomó részében más felvásárlási célpontot választ, illetve az elhúzódó nem professzionálisan kezelt tárgyalási folyamat során a felek elfáradnak, és elveszik a bizalom, amely a későbbiekben újra tárgyalóasztalhoz ültethetné a partnereket.

 

Az ésszerű ajánlati ár meghatározása az eladhatóság szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. Szükséges hozzá egy, cégadásvételben jártas szakértő cég bevonása, ilyenek például a cég adás-vételekkel foglalkozó tanácsadók és business brókerek, hiszen csak nekik van a megvalósult tranzakciókra és valós piaci értékekre rálátásuk. Egy plasztikus példával élve, érdemes olyan pilóta mögé felülni az Atlanti-óceánt átszelő repülőjáratra, aki már jó párszor sikeresen teljesítette ezt a távot.

 

Azok a tranzakciók a legsikeresebbek ahol mindkét fél elfogadja, hogy a másik is sikeres üzletet kíván kötni. Vagyis a tranzakció megvalósulásának szempontjából kulcs fontosságú annak az árnak a szakszerű meghatározása, amit a vevő várhatóan hajlandó megfizetni és az eladó hajlandó elfogadni.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-05-27 19:26:24)

Egy látásmódbeli különbség

Egy holland bankárral beszélgettem a napokban, elemezve a jelenlegi M&A (vállalkozás felvásárlások és összeolvadások) piacot és a várható trendeket. A beszélgetés egyik érdekes gondolata azt volt, hogy a válság hatására Hollandiában a vevők jóval olcsóbban is tudnak vállalkozásokat vásárolni mostanság, míg Magyarországon jellemzően nem.

Mi lehet ennek az oka?

Számtalan oka lehet, de szerintem az egyik biztosan az, hogy a magyar vállalkozás tulajdonosok érzelmileg sokkal szorosabban kötődnek cégükhöz, mint a hollandusok. Tehát: A cég semmi áron nem eladó! Ugyanakkor sok esetben tapasztalom, hogy a tulajdonosoknak nincs megfelelő terve arra, hogyan oldják meg megnyugtatóan a cég előtt álló cash-flow – finanszírozási - problémákat. A kivárás és reménykedés általában sajnos kevésnek szokott bizonyulni. Ebben a helyzetben érdemes tőkét bevonni vagy eladni. Persze érzelmileg egyik sem könnyű döntés, de racionális és segíthet a nehéz időszakon túljutni. Hiszen a felszámolásnál és a csődnél rosszabb nincs.

A beszélgetésből számomra az derült ki, hogy a holland vállalkozás tulajdonosok érzelem mentesebben és racionálisabban tekintenek a vállalkozásukra. Úgy gondolják, ha baj van, és nem látják optimistán a jövőt, inkább eladnak. Ugyan kevesebbet kapnak a vállalkozásukért, de
1.    sikeresen kiszálltak.
2.    a kapott javakból egy kedvezőbb piaci helyzetben és időzítésben akár újraindulhatnak.
3.    teljesen új vállalkozásba is kezdhetnek (kezelhetőbb méretben, profilban).
4.    a kiszállással megszűnik a nyomasztó stressz, amely akár már önmagában kompenzálhatja az alacsonyabb vételárat.

Érdekes és érdemes átgondolni a két látásmód közötti különbséget.

feltöltve: Honfi Gábor (2009-05-20 12:30:59)

Előrelátás

Van akinek két szívinfarktus, van akinek a piacának összeomlása, van akinek a legnagyobb vevőjének hirtelen továbbállása, vagy éppen a tulajdonostársával való kapcsolatának megromlása kell ahhoz, hogy tudatosan több opciót átgondoljon a vállalkozásának jövőjével kapcsolatban. Elismerem, ez egy nagyon nehéz tevékenység, viszont érdemes időről időre végiggondolnunk, hogy ha a holnap nem azt hozza, amit várunk, hanem valami teljesen mást, akkor mit fogunk tenni? Érdemes több opcióval rendelkeznünk, hiszen mindig jó, ha van egy következő, legjobb alternatíva a tarsolyban.

Ilyenkor mindig Wayne Gretzky példája jut eszembe. Gretzky talán a jégkorong sport legzseniálisabb játékosa, akit a sportsajtó joggal nevezett a „valaha élt legnagyobb játékosnak”.

Történt, hogy az egyik interjúban Gretzkyt a riporter sikerének titkáról kérdezte, és a kérdés így hangzott:

• Mr. Gretzky, ugye az Ön eredményességének titka, hogy egyszerűen ott van, ahol a korong?

• Gretzky erre nemes egyszerűséggel így válaszolt:
Nem, a titkom abban van, hogy én ott vagyok, ahol a korong lesz.

Érdemes megjegyezni, hogy Gretzky a játék tudását és fizikumát tekintve nem emelkedett ki a többi játékos közül. Ami kiemelte és legendássá tette, az egyedül az előrelátásának és a játék kiváló megértésének képessége.

Gretzky játékáról bővebben: http://www.youtube.com/watch?v=vxnSMXx1KCQ 

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-05-13 08:19:37)

Fel tudjuk ismerni a következő nagy dobást?

Természetesen mindenkinél más a következő nagy dobás fókuszterülete (lsd. Várjunk a nagy dobásokra! ). A fókuszterületet magunknak kell kijelölni saját elvárásaink, képességeink és erőforrásaink  alapján, melyeknek tisztán látása nem kevés önismeretet feltételez. Világos és megvalósítható célok kellenek, amelyek személyesen motiválnak. Szerintem ez igaz az egyéni vállalkozókra ugyanúgy, mint a több száz főt foglalkoztató középvállalkozás tulajdonosaira.

Vajon észrevesszük, észleljük, hogy eljött az eladás vagy a vétel ideje?

Tapasztalataim szerint a hazai kkv tulajdonosok többsége nem, vagy nagyon nehezen észleli az eladásban és a vételben rejlő lehetőségeket.

Ha egy vállalkozás árbevételét és eredményességét a tulajdonos nem tudja növelni, akkor könnyen megelégszik a meglévő rendszer működtetésével, így a tevékenysége rutinszerűvé válik. Ez az állapot előbb vagy utóbb pszichés elfáradáshoz és kiégéshez vezethet. Ha ez bekövetkezik, akkor a vállalkozás építése már nem motiváló, a cég leginkább egy megélhetést és osztalékot biztosító eszközzé alakul át.

Higgyék el, nem érdemes ezt az állapotot megvárni, hiszen a céget növekedési fázisban nagyobb valószínűséggel és magasabb értéken lehet értékesíteni. Arról nem is beszélve, hogy ha az értékesítés nem külső kényszer (pl. megváltozott piaci helyzet stb.) hatására történik, a tulajdonosnak van ideje előkészíteni a következő vállalkozásának megvalósítási tervét.

A közelmúltban beszélgettem egy országos nagykereskedelmi hálózatot felépítő házaspárral, akik már alig várják, hogy kiszállva a kereskedelemből megvehessék panziójukat, ahol a vendéglátásban kívánnak hasonlóan magas színvonalat megvalósítani, mint ahogy azt a kereskedelemben tették.

A példákat még folytathatnám. Ezek a sikeres tulajdonosok nagyon sok tulajdonságban különböznek egymástól, viszont mindannyian rendelkeznek azzal a képességgel, hogy időben képesek az új lehetőségeket észrevenni és felvetni. Ez a képesség a legtöbb esetben a siker titka, így érdemes rá tudatosan odafigyelni és fejleszteni.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-05-04 10:17:51)

Várjunk a nagy dobásokra!

Az utóbbi években számtalan vállalkozás tulajdonosával beszélgettem vállalkozásuk felépítésének körülményeiről, sikereikről, kudarcaikról és cégépítési tapasztalataikról.

 

A beszélgetések során figyelemre méltó volt, hogy a kiemelkedően sikeres vállalkozások tulajdonosai  kitartó lelkesedéssel és hittel építették vállalkozásukat, ugyanakkor mindvégig következetesen az alaptevékenységükre és az azt szorosan kiegészítő szolgáltatásokra fókuszáltak.

 

A tiszta profillal rendelkező vállalkozás tulajdonosok cégük eladásakor is  jobb helyzetben vannak, mint azok a cégtulajdonosok, akik egyszerre többféle tevékenységet folytatnak.

 

A tiszta profilú vállalkozások előnyei:

 

• A vállalkozás jobban áttekinthető.
• Az áttekinthetőség hatékonyabb kontrolt és azonnali döntési helyzeteket tesz lehetővé.
• A tulajdonos erőforrásai nem aprózódnak szét.
• A célok és elért eredmények mérhetőbbek.
• A döntési mechanizmus gyorsabbá válik, a vállalkozás a versenytársaknál jobban növekszik és eredményesebbé válik.
• Cégeladásnál könnyebb vevőt találni.
• A vevők számára könnyebben megismerhetőek és érthetőek, így hamarabb felépül a bizalom, és a vételi ajánlat is nagyvonalúbb lesz.

 

Mindig szivesen hozom példaként Warren Buffettet aki  az átlag feletti teljesítmény és kiemelkedő siker titkát is a  tőle megszokott zsenialitással magyarázza.
Buffett úr - aki részvénybefektető és üzletember, a Forbes listáján 2008-ban a világ leggazdagabb embere volt – többször utal Ted Williamsre, akit az elmúlt 7 évtized legnagyobb baseball játékosának tart. Williams titka abban a komoly fegyelemben rejlik, ahogy a tökéletes dobásra vár. Az ütés tudománya című művében Williams felfedi a technikájának a titkát. Az ütőterületet 77 baseball-labda méretű cellára osztotta, és tudta, hogy ha csak azokat a labdákat üti meg, amelyek a legjobb cellába esnek, lehetővé válik számára, hogy kiemelkedő ütőjátékos legyen. Ha a „rosszabb” cellákban, az ütőterület egyéb részeire érkező labdákra is rámozdulna, akkor jelentősen visszaesne a teljesítménye.

 

„Williams ütési tanácsainak befektetési párhuzama nyilvánvaló. Buffett számára a befektetés üzleti dobások sorozata, és az átlag fölötti teljesítmény eléréséhez meg kell várnunk, amíg egy üzlet az ütőterület „legjobb” celláján keresztül érkezik. Buffett úgy véli, a befektetők túl gyakran próbálják megütni a rossz dobásokat, amit a teljesítményük szenved meg. Talán nem is arról van szó, hogy a befektetők nem képesek felismerni a jó dobást – a jó vállalkozást -, hanem hogy nem tudnak ellenállni az ütő meglendítésének.”*

 

Egy vállalkozás életében a tulajdonos újabb üzleti ötlete a labda. Vajon érdemes-e megütni az újabb labdát? A fentiek tükrében csak akkor, ha az kiemelkedő hozzáadott értéket adhat a vállalkozás növekedéséhez. Hiszen labdából sok van, jó dobásból pedig kevés. A fegyelmezett és fókuszált gondolkodásmód kiváló teljesítményt eredményezhet, ezért érdemes várnunk a nagy dobásokra!

 

*The Warren Buffett Portfolio. Mastering the Power of the Focus Investment Strategy 1999 by Robert G. Hangstrom. John Wiley & Sons, Inc.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-04-27 20:12:24)

Tud a cége profitot termelni minden hónapban?

Amennyiben igen, akkor őszintén gratulálok.

 

Amennyiben nem, akkor érdemes az alábbi kérdéseket átgondolni.

 

1. Tisztában vagyunk azzal, hogy mi a cégünk pénzszerzési modellje? Biztos…?

2. Hogyan járulnak hozzá a munkatársaink a pénzszerzéshez? Tudják ők ezt…?

3. Megfelelő árrést tudunk elérni?

4. A költségeket tényleg alacsonyan tudjuk tartani?

5. Tud a cég növekedni?

6. A növekedés fenntartható és jövedelmező?

7. Termelékeny a cég? Vagyis, gyorsan váltja át a szervezet az értékeit pénzre?

8. Minden hónapban összességében több pénz folyik be a cégbe mint ki?

9. Az ügyfeleinket „kívülről – belülről” ismerjük? Nyitott szemmel járunk?

10. Az ügyfeleink ajánlják a termékeinket/szolgáltatásainkat barátaiknak?

 

Ha a fenti kérdések bármelyikére is nemleges a válasz, érdemes gyorsan akcióba lendülni, nehogy a családi ezüstből kelljen egy újabb tőkeemelést finanszírozni.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-04-20 15:10:44)

Milyen cégek előtt állnak tömött sorokban az ügyfelek?

Akik szeretik az ügyfeleiket.
Akik leveszik a problémákat az ügyfeleik válláról.
Akik megoldásokat keresnek az ügyfeleik számára.
Akik valóban kiváló termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak.
Akik az ügyfeleik elképzeléseit (álmát) valósítják meg.

 

Az alábbi gondolatok maguktól értetődőek. Mégis kevés cég sajátja. Tudom nehéz megvalósítani, de érdemes ennek tükrében a stratégiánkat átgondolni. Hiszen soha sincs késő elkezdeni.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-04-13 06:09:00)

Vagyont érő cégek!

Összeállítottam egy listát azokról a jellemzőkről, amelyeket olyan cégek képviselnek, amelyeket igazán jó értéken adnak el tulajdonosaik.

 

1. Kiválóak a termékek. A cég rendkívül mélyen ismeri ügyfeleinek az elvárásait és igényeit. Folyamatos és innovatív a termékfejlesztés.

 

2. A termékek jól azonosítható márkaneveket képviselnek a piacon. Ismerik, és szívesen ajánlják barátaiknak az ügyfelek.

 

3. Kiemelkedő marketing és értékesítési tudással rendelkezik a szervezet.

 

4. Hatékony a channelling. A termékek gyorsan és hatékonyan eljutnak az ügyfelekhez.

 

5. A cég elsőrendű operatív menedzsment csapatot képes kinevelni és megtartani.

 

Ha a fenti jellemzőkben az Ön cégére ismert és befektetőt keres a növekedéshez.

 

Az alábbi linket érdemes megnézni, egy termék, amelyből nem keveset adtak el, az utóbbi időben.

A termék kiváló, a látszólag is elégedett ügyfélnél, talán csak a cég tulajdonosai örülhetnek jobban:-)
http://www.youtube.com/watch?v=52V5MlEqBOc

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-04-05 18:13:29)

A sikeres cégeladás titka a megfelelő időzítésben rejlik

Nem kifizetődő addig várni a cégeladással, ameddig a tulajdonosok kénytelenek valamilyen kényszer hatására az eladás mellett dönteni. Ekkor ugyanis a tulajdonosi érték, vagyis a cég várható vételára jóval szerényebb, ha egyáltalán az időzítés megfelelő az eladásra.

 

A sikeres cégeladás titka, a megfelelő időzítésben rejlik. A vételár annál magasabb, minél dinamikusabb árbevétel és profit növelésére képes szervezetet adunk el a vevőnek. Ennek a célnak az eléréséhez helyes vállalkozói gondolkodásmóddal kell rendelkezni, amely magába foglalja az alábbi Greineri növekedési modell fázisainak meglépéséhez szükséges vállalkozói képességek és kompetenciák meglétét.

 

Az alábbi Greiner görbén jól látható, hogy a szervezet növekedésével a tulajdonosoknak egy sor különböző kihívást kell időben érzékelni, megérteni és új irányokat meghatározni ahhoz, hogy növekedésben tudjanak maradni. Nehéz feladat. Stabil pszichét és a helyes gondolkodás pszichológiájának ismeretét igényli a tulajdonosoktól.

 

Céget igazán jól eladni növekedés közben lehet, hiszen a vevői bizalomhoz és kiemelkedő vételárhoz vezető út a jó múltbeli eredményeken, az árbevétel és eredmény folyamatos növelésén és a kiváló menedzsmenten keresztül vezet.
Nézzük a növekedés főbb fázisait / kríziseit:

 

1. Növekedés kreativitással („Growth Through Creativity”). Induló vállalkozásokra jellemző. A kommunikáció informális, a tulajdonosok éjjel-nappal dolgoznak, általában alacsony profitabilitással. Ezt a periódust a vezetői képesség krízise zárja.

2. Növekedés iránymutatással („Growth Through Direction”). A szervezeten belül kialakul egy funkcionálisabb és letisztultabb munkamegosztás. A növekedés folyamatossá és fenntarthatóvá válik. Precízebb tervezés és kontrolling válik szükségessé. Standardizált folyamatok alakulnak ki. Ezt a periódust az autonómia krízise zárja, a funkcionális egységek túlterhelődnek és lelassulnak.

3. Növekedés delegálással („Growth Through Delegation”). A szervezet decentralizálódik, a szervezeti strukúra több működési és piaci szintű felelősséget kap, profit centerek jönnek létre, a döntéshozatal időszakos áttekintésre épül. A top menedzsment csak a tényleg fontos dolgokkal foglalkozik, a kommunikáció a szervezetben formálissá válik. Ezt a periódust a kontroll krízise zárja.

4. Növekedés koordinációval és felügyelettel („Growth Through Co-ordination”). Termékcsoportok kialakítása formális tervezés és felügyelet mellett, a támogató tevékenységek központosítása, a központ végzi a koordinációt a szervezetben. Termékcsoport szintű felelősség kialakítása a megtérülésekért. Ezt a periódust a bürokrácia zárja.

5. Növekedés együttműködéssel („Growth Through Collaboration”). Új fejlődési irány a probléma megoldó csapatmunka kialakítása. A támogató tevékenységek decentralizálódnak, mátrix szervezet jön létre, az ellenőrzési mechanizmusok egyszerűsödnek, a csapatmunka öntudatos és megfelelően jutalmazott. Ezt a peridódust a belső növekedési krízis zárja.

feltöltve: Honfi Gábor (2009-03-26 19:05:14)

A csatahajó lassan fordul, de gyorsan süllyed

Egy cégeladás átlagos időtartama 6-9 hónap, amely alatt a cég értéke, akár jelentősen is változhat. Több eladó elköveti azt a hibát, hogy a vevő indikatív ajánlatát készpénznek veszi, és ebben az időszakban kevesebb időt és figyelmet fordít a cég operatív működtetésére és növekedésére. Nem szerencsés hozzáállás, hiszen az eladás akkor zárul le, ha az üzletrész adásvételi szerződés aláírásra kerül és a vételárat átutalják.

 

Addig viszont a vevő változtathat az ajánlatán, csökkentheti a vételár összegét, legrosszabb esetben vissza is léphet a vételtől (nem ad kötelező érvényű vételi ajánlatot). Ennek több oka is lehet, pl. az aláírás előtti időszakban a cég pénzügyi teljesítménye nem az előzetes elvárásoknak megfelelően alakul vagy a vállalkozás operatív teljesítményében több negatívumot tapasztal.

 

A tulajdonosok cégépítési munkája az üzletrészek tulajdonjogának tényleges átruházásával ér véget. Addig a pontig következetesnek, fegyelmezettnek és korrektnek kell lenni, - természetesen azon túl is -, legfőképpen, ha az új tulajdonos igény tart az eladó további szerepvállalására, egy tanácsadói vagy menedzsment szerződés keretében.

A fair és korrekt tulajdonosi cél a vevő részére egy jól működő, bevételeit és eredményeit növelni képes cég átadása!

 

Sajnos a cégérték a cég aktuális piaci helyzetének megfelelően gyorsan változhat.  Az örök igazságot rejtő tengerész mondást érdemes észben tartanunk: „A csatahajó lassan fordul, de gyorsan süllyed.” Azaz, jó időpontban értékesítve vállalkozásunk akár egy vagyont is érhet, rossz időpontban az értéke akár töredékére is eshet. A jelenlegi gazdasági válság erre sajnos számtalan példát produkál.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-03-20 17:03:31)

Ha nem épül fel a bizalom, ne folytassuk

A bizalom hatással van a cég adásvételi folyamat minden mozzanatára. Meggyőződésem, hogy csak magas bizalmi szint fenntartása mellett lehet sikeres cégeladást lebonyolítani.

 

A bizalom a legtöbb esetben az eladási folyamat közben épül fel eladó és vevő között. A kezdeti természetes bizalmatlanság át kell, hogy alakuljon bizalommá, méghozzá elég gyorsan. Ha ez nem épül fel már a tárgyalások elején, a későbbiekben még kevésbé fog. Az eladónak a legtöbb esetben érzelmileg fontos, hogy vállalkozását olyan vevő kezébe adja, aki magas szakmai színvonalon azt képes lesz tovább építeni és fejleszteni. Hadd éljek az eladó szavaival az alábbi megtörtént esetből idézve:

 

„Az ajánlatok között nem volt szignifikáns különbség, így sokkal inkább érzelmi szempontok alapján döntöttem arról, kinek adom el a céget, s nem is annyira árkérdés volt ez, hiszen kizárólag olyan vevő jöhetett szóba, amely az X-Rent hírnevét tovább öregbíti. Egyszerűen fontos ez a számomra, mert az ügyfeleink jelentős részéhez személyes, jó kapcsolat fűz, sokukkal össze futok otthon, Győrben a sétálóutcában, az üzleti konferenciákon, emiatt nem volt mindegy, hogy ki veszi át a céget.” – avat be a háttérbe Sáhó.

 

A Manager Magazinban megjelent teljes cikk az alábbi weboldalon olvasható:

 

http://www.nbb.hu/uploads/Pressroom/manager_magazin0812.pdf

feltöltve: Honfi Gábor (2009-03-13 17:01:11)

A felkészültség és szakértelem kifizetődő, cégeladásnál is

Számtalan esetben a cégtulajdonosok szakszerű piaci értékelés és cégeladási szaktudás és/vagy szakértő nélkül próbálják meg cégüket értékesíteni.
Az esetek túlnyomó részében a tulajdonosok még nem adtak el céget, így nincsenek annak a cégértékelési és cégeladási képességnek a birtokában, amellyel sikeresen tulajdonosi értéküket maximalizálva lennének képesek zárni egy cégeladási tranzakciót.

 

Sajnos ez komoly problémákhoz vezethet, különösen ha egy „rosszhiszemű” vevőnek a tárgyalások korai fázisában olyan üzleti információkat adnak ki, amelyeket nem lenne szabad. Érdekes, hogy azok a cégtulajdonosok, akik egyébként rutinos üzletemberek, már a tárgyalások korai szakaszában felelőtlenül kiadnak vállalkozásukról, olyan bizalmas üzleti információkat, amelyekkel egy rosszhiszemű vevő, kötelezettség vállalás nélkül visszaélhet. A számtalan rossz kimenetel közül, hadd említsek meg egy aránylag gyakorit: A „potenciális” vevő a bizalmas üzleti információk megszerzése után úgy dönt, hogy mégsem vesz, hanem maga épít fel egy hasonló vállalkozást.

 

Ha a cégépítés hosszú éveiben türelmesek és következetesek voltunk, a végjátékban is legyünk azok. Érdemes a piacon alaposan informálódni, a legjobb cégértékelési és cégeladási tudásanyagokat, szakértőket azonosítani, akár megbízást is adni nekik. Egyszóval a felkészültség és szakértelem kifizetődő, cégeladásnál is.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-03-05 07:59:01)

Találjunk befektetőket vagy mentorokat!

Egy vállalkozás átvétele, működtetése, felfuttatása nagy kihívás és egyben roppant felelősség. A legtöbb cégtulajdonos egyedül küzd a kihívások tengerén, éppen ezért sajnos sokuk pszichésen nem bírja a nyomást, és elbukik. Ezt bizonyítja, hogy évente temérdek vállalkozás kényszerül tevékenysége felszámolására, befejezésére.

 

Mielőtt belekezdenénk vagy megvennénk egy vállalkozást, érdemes feltenni a következő kérdéseket magunknak:

 

• Örömömet fogom lelni a kiválasztott vállalkozásban a következő 10 évben?
• Van olyan versenyképes előnye a vállalkozásnak a versenytársakkal szemben, amely a terméket vagy szolgáltatást eladhatóbbá teszi a piacon?
• Van olyan erős multi versenytárs a piacon, aki ellehetleníti a jövőbeni növekedést illetve fejlődést?
• Tudok megfelelő profitot keresni?
• Igazán ismerem a vevőimet? (Milyen az alkuerejük?)
• Jó beszállítókat tudok találni? (Milyen az alkuerejük?)
• Sikerülni fog jó csapatot építenem?
• Tudok-e professzionális marketinget, értékesítést és disztribúciót alkalmazni a cégnél?
• Pénzügyileg, cégvezetési szempontból képzett vagyok? Az üzlettársaim képzettek? Van mentorom (illetve olyan üzlettársam), akivel a nehezebb döntéseket meg tudom osztani?
• Van jó és reális üzleti tervem?
• A cég finanszírozása  hosszú távon megoldott? Vannak arra az esetre tartalékok, ha nem a várakozásnak megfelelően alakul a cég cash-flow helyzete?
• Felkészültem-e pszichésen arra, hogy sok esetben a komfort zónámon kívül kell élnem?

 

Az álmatlan éjszakák, egészségügyi problémák és sikertelen vállalkozások nagyrésze megfelelő tervezéssel és tudás bevonással megelőzhető lenne. Nem kell mindent újból kitalálnunk, nem kell mindennek a súlyát a vállunkra venni. Olvasni, tudást bevonni és vállalkozói képességünket fejleszteni a mai napig olcsóbb, mint rossz vállalkozásokat finanszírozni.

 

Széchenyi István szavait érdemes megszívlelni: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”
Találjunk egy (vagy több) bizonyítottan sikeres befektető társat és/vagy egy hiteles mentort! Ennek a döntésünknek pszichénk és egészségünk látja majd legnagyobb hasznát, továbbá jótékony hatása lesz vagyonunk gyarapodására is.

 

Ha nincs - vagy még csak nem vettük észre - a környezetünkben mentort vagy befektetőt, akkor jószívvel ajánlom Adrian Slywotzky: A profit művészete - HVG Kiadó, 2003 - könyvét, amely könnyed és humoros stílusában mutatja be, a profitmodellek közötti érdekes és mélyenszántó összefüggéseket.

Igazi remekmű.

 

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-02-25 08:56:13)

Tapasztalt szülő, lelkes utód

A családi vállalkozások utódlásánál mindig kifizetődő, ha a vállalkozást felépítő szülő, a karmesteri pálca átadását követően, részt vesz a stratégiai döntéshozatali folyamatokban.

 

A leggyakoribb hiba, hogy a lelkes utód gyorsan és látványosan akar bizonyítani. Általában úgy hajt végre nagyobb beruházásokat, hogy annak a várt piaci és üzleti eredményessége elmarad. Akár termelékenységben, akár értékesítési növekményben, sajnos leggyakrabban profitabilitásban.

 

A sokat látott, tapasztalt és sikeres vállalkozóknak már mindenre van két sztorijuk. Ezeknek a véleményeknek, tanácsoknak a megismerésével és bevonásával a fiatalabb utódoknak érdemes élni. A cégépítés és cégvezetés leginkább a maratoni futáshoz hasonlít, egyenletes jó teljesítményt kell nyújtani végig, és, ami még fontosabb: célba kell érni. A fiatalos lendületet érdemes inkább a napi operatív munkában hasznosítani, viszont a statégiai döntéseket racionálisan, a szülő vagy előző tulajdonos bevonásával, közösen kifizetődő meghozni.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-02-18 06:54:03)

A vevő azonnali jövedelmet akar!

A cégvásárlások mögött általában két fő motiváció húzódik meg.

 

1. Új életformára vágyik a vevő. A vevő saját vállalkozást venne, de szeretné kihagyni a piacra bevezetés rögös első 5 évét, ezért egy jól működő, nyereséget termelő, stabil piaccal rendelkező vállalkozást keres.

 

2. Portfoliót bővítene a vevő. A vevő már rendelkezik egy vagy több vállalkozással. Mivel organikusan, saját erőből nem tud növekedni, ezért a felvásárlások irányába fordul. Tapasztalt üzletemberként tudja, egy vállalkozás vagy gyarapszik, vagy hanyatlik.

 

Mindkét vevői motivációban közös, hogy a vevő azonnali jövedelmezőséget akar. Ezért jól eladni csak nyereséges, stabil jövedelemtermelő képességgel rendelkező vállalkozást érdemes.

 

A vevők nem akarnak jövőbeni lehetőségekről, nagy potenciálokról, elvégzendő költség-racionalizálásokról hallani; őket az érdekli, hogy milyen a vállalkozás jövedelemtermelő képessége jelenlegi állapotában.

 

Ezért a megfontolt cégtulajdonosok jó előre felkészülnek cégük eladására, így maximalizálva tulajdonosi értéküket, vagyonukat az eladás pillanatában.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-02-14 08:28:06)

Miért baj, ha a vállalkozásunk nem termel megfelelő profitot?

1. Ha nem tudunk tartalékot képezni, visszaforgatni, fejlődni és még több profitot termelni, cégünk elértéktelenedhet!

 

2. Ha nem tudunk megfelelő tulajdonosi osztalékhoz jutni, felmerül a kérdés, hogy még meddig érdemes a vállalkozást működtetni, finanszírozni!

 

3. Ha cégünk a fenti paraméterekkel rendelkezik, valószínűsíthető, hogy nehezen vagy egyáltalán nem lesz eladható a vállalkozás!

 

Cégvásárlásnál a vevő a vételár egy részét – általában ez a gyakorlat - halasztott fizetéssel fogja teljesíteni, melyet feltételekhez köt. Ha a vevő nem lesz képes megfelelő profitot termelni, veszélybe kerülhetnek a még kifizetésre váró vételárrészletek.

 

Ha a piacunkon nem vagyunk a dobogón, találjuk meg azt a réspiacot, ahol dobogóra kerülhetünk. A vevők olyan vállalkozásokat keresnek, amelyek kiszámíthatóan profitot tudnak termelni.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-02-05 07:45:05)

A folytonosság fenntartása olyan, mint az oxigén

Ha a piaci jelenlét folytonossága és a fejlődés lendülete valamilyen oknál fogva megszakad a vállalkozás működésében, a piac vastörvényei büntetnek, és nem lehet majd onnan folytatni, ahol abbahagytuk.

 

Számtalan oka lehet a tulajdonosi lendület megtörésének. Ha váratlanul éri a tulajdonost, a pusztítás a cég értékére illetve a tulajdonos vagyonára drámai lehet.

 

Mi általában a forgatókönyv az ilyen esetekben?

 

• Mivel a tulajdonos-ügyvezető a szervezet karmestere, nélküle megtörik az összhang, a lendület. Kulcsemberek elmehetnek, a többiek sem úgy teljesítenek már. A cég működése jelentősen lelassul.

• A versenytársak piaci pozíciókat átvesznek, amelyeket később már nem lehet visszaszerezni.
• A vevők és szállítók alkuereje megnő. 
• A döntéshozatali folyamatok is lassulnak.
• A vállalkozás kevesebb jó és gyors döntést hoz.
• Csökken az árbevétel és a profitabilitás.

 

A profittermelő képesség csökkenése sajnos drasztikusan csökkentheti a cégértéket, extrém esetekben, ha veszteséget produkál a cég, a vállalkozás teljesen elértéktelenedhet. Ezen a ponton sajnos már nem, vagy csak kivételes esetekben lehet értékesíteni a céget. Akkor is rosszul.

 

Már a vállalkozás elindításánál érdemes átgondolni, mikor és milyen körülbelüli cégértéknél kíván a tulajdonos kiszállni a cégből. Ez fokozottan igaz azokra a tulajdonosokra, akik magasabb egészségügyi kockázattal élnek.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-01-27 07:28:13)

Családi vállalkozások! Önnek van kilépési (exit) stratégiája?

Egy családi vállalkozás eladása, vagy családon belüli továbbvitele nem könnyű döntés.

 

Leggyakrabban a következő helyzetekkel találkozunk:

 

1. Nincs olyan utód a családban, aki örömmel venné át a vállalkozás irányítását.

 

Ebben az esetben a tulajdonos vagyonát akkor maximalizálja racionálisan, ha megfelelő felkészítés után, a legjobb pillanatban eladja vállalkozását. Gyakori hiba, hogy a tulajdonos érzelmileg annyira kötődik a vállalkozásához, hogy nem tud tőle megválni. Pedig előbb-utóbb kénytelen lesz. Tőlünk nyugatra a vállalkozók már az alapításnál gondolnak a kiszállásra, itthon sajnos nem. Pedig jó, ha erre is van egy stratégiánk, egy exit stratégia.

 

2. Nincs olyan utód a családban, aki örömmel venné át a vállalkozás irányítását, viszont van olyan kompetens és megbízható vezető, aki lojalitásában, szakmai hozzáértésében és becsületességében bizonyította a tulajdonosnak, hogy rátermett a cég vezetésére.

 

Tapasztalataim szerint ez egy ritka és szerencsés eset. Sajnos többségében a tulajdonosok nem tudják „kinevelni” maguk mellett azt a vezetőt vagy vezetői csapatot, akit aztán akár tulajdonosként is be tudnának vonni a vállalkozásba. Pedig érdemes lenne.

 

3. Van olyan utód a családban, aki örömmel venné át a cég irányítását, de se tehetsége, se szakmai hozzáértése nincs hozzá.

 

Tragikus következményekkel jár, ha a tulajdonos ebben a helyzetben nem tudja a családtagjaival megbeszélni, hogy cégvezető csak a legrátermettebb személy lehet. A cégvezetés sok felelősséggel jár; a magas stressztűrő képesség, a kiemelkedő érzelmi intelligencia és vezetői rátermettség csak pár tényező, amellyel rendelkeznie kell a cég elsőszámú vezetőjének. Ha nincs ilyen utód, akkor nem szabad a cégvezetést részére átadni. A cégeladás itt is reális exit alternatíva lehet.

 

4. Van olyan utód a családban, aki örömmel venné át a cég irányítását, tehetsége és szakmai képzettsége is van hozzá.

 

Kedves cégtulajdonos, ha Önnek van ilyen utóda, Ön igen szerencsés. Segítse az utódját még több tudáshoz hozzájutni, hiszen tudást venni, bevonni és adni még mindig olcsó. A megszerzett tudás jól alkalmazva és befektetve hihetetlen megtérülésre és további sikerekre képes. Éljen vele!

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-01-21 08:38:10)

Mikor érdemes cégeladásban gondolkodni?

1. Ha a cég működtetése már nem okoz örömet számunkra.

 

2. Ha a cég működtetése (tulajdonlása) olyan stresszel jár, amely az egészségünket veszélyezteti.

 

3. Ha nem találjuk a megfelelő vezetői csapatot, amely a vállalkozás árbevételét és eredményességét következetesen növelni tudja.

 

4. Ha nem látjuk megoldottnak a vállalkozás megfelelő finanszírozását a további növekedéshez.

 

5. Ha tulajdonosként nem érezzük magunkat elég felkészültnek a vállalkozás további növekedésének irányításához.

 

6. Ha kivédhetetlen külső piaci tényezők hatására a lassú hanyatlás elkerülhetetlen (pl. a verseny olyan erőssé válik, hogy az árrésünk drámaian lecsökken).

 

7. Ha a versenyképességünk nem javítható, így olyan versenyhátrányba kerülünk, amely folyamatos piacvesztéshez vezet.

 

8. Ha a tulajdonosok különböző stratégiával képzelik el a jövőt, és ebben nem tudnak konszenzusra jutni.

 

9. Ha nincs a családban olyan utód, aki örömmel és megbízhatóan továbbvinné a családi vállalkozást.

 

A piaci statisztikák azt mutatják, hogy a vállalkozásoknak a fele soha nem kerül eladásra. Többek között a fenti okoknak köszönhetően lassan elveszítik hajdani értéküket, a kivárás és hanyatlás következtében. Ez egyaránt rossz hír az eladóknak és rossz hír a vevőknek is.

 

Éppen ezért érdemes a saját vállalkozásunk piaci értékével folyamatosan tisztában lenni, és a piaci folyamatokat és saját helyzetünket reálisan látni, hogy tudjuk mikor érdemes a vállalkozásunkat értékesíteni!

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-01-13 09:18:08)

A profittermelő képesség számít

Sok cégtulajdonossal beszélgettem már vállalkozásuk eladásáról, több cégeladást sikeresen végig is koordináltunk: http://www.nbb.hu/index.php?page=referenciak
Minden beszélgetésnek volt egy közös jellemzője: a tulajdonosok kivétel nélkül, hihetetlen mennyiségű munkát fordítottak cégük építésére.

 

Volt, aki már több mint húsz éve építette a vállalkozását
Volt, aki csak pár éve
Volt, aki évente több száz millió forint profitot termelt
Volt, aki veszteséget

 

A fentieket látva, a következő gondolatok jutnak eszembe:

Ha jót jól csinálunk, profitot termelünk!
Ha jót rosszul csinálunk, vegetálunk!
Ha rosszat jól csinálunk, csak elfecséreljük az értékes időnket!
Ha rosszat rosszul csinálunk, a piac gyorsan meg fog büntetni!

 

A vevő szinte minden esetben a vállalkozás tényleges profittermelő képességéért fizet. Ezért ne a befektetett munka mennyiségét, hanem a profittermelő képességünket hasonlítsuk össze más vállalkozásokkal a piacon.

 

A vevők
• jól működő, nyereséget termelő, stabil piaccal rendelkező vállalkozásokat keresnek;
• jó vételárat csak megfelelő profitot termelő, vállalkozásért hajlandók fizetni.

 

Ne áltassuk magunkat jövőbeni lehetőségekkel, kiaknázatlan ötletekkel, mert ez egy professzionális vevő értékítéletét nem igazán fogja érdemben felfelé módosítani. Ha a jövőben tényleg szeretnénk vállalkozásunkat jó áron értékesíteni, akkor érdemes a profit termelő képességet növelni, és egy cégeladási szakértővel már most egyeztetni, hogy a kiszállás pillanatában tényleg egy vonzó vállalkozásról, a megfelelő időpontban és módon tárgyalhassunk a potenciális vevőkkel.

 

feltöltve: Honfi Gábor (2009-01-06 16:02:33)